Bűvös vér

Prológus

Pearl Smith vagyok 1020 éves, mint ős tündér. Igen jól hallottátok nem csak vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok léteztek, rajtuk kívül is éltek más lények, de azok évek alatt ki haltak. Vérünk a vámpírokat teljesen megőrjíti, mert olyan számukra, mint a drog, ezért sajnos a kihalás szélére kerültünk. Én, mint ős pontosan tudom, hogy 35-en maradtunk életben, de sokan közülünk elszigetelten élnek a vámpíroktól való félelem miatt, amit teljesen megértek.

Mivel én vagyok a legerősebb köztük az erőmnek nincsen besorolása vagy határa, persze egy valamit én sem tudok megtenni. 1300-ban egy hatalmas csata közben megsérült a bal szárnyam,ami csak egy ősvámpír vérével gyógyítható meg. Ennek egy hatalmas feltétele van: Nem juthatok hozzá erőszakkal, sem mágiával - amit egyébként is csak vészhelyzet esetén használhatunk.

Mivel a századok alatt ez teljesen felülíródót az életben maradásunkhoz, ez az egy dolog sajnos mégsem. Amikor a felhők felett repültem mindig mámorító érzés fogott el, és élveztem minden pillanatát.

Ma már csak irigykedem a madarakra,akik élvezhetik azt a csodát amit egykor én is. Ez ma már a múlté.

Életem során rengeteg helyen jártam és megszállottan kerestem a gyógyírt, melynek még csak közelébe sem jutottam.

Mára már letettem az örökös keresgélésről és elköltöztem New Orleans-ba. A francia negyedben vásároltam egy lakást és eldöntöttem, hogy nyitok egy kávézót. Hosszas keresgélés után rátaláltam a tökéletes helyiségre, ami minden szempontból olyan mint amilyet mindig is képzeltem.

A lakást pedig egy központi részen vettem ki, és a sors fintora, hogy a kávéház a földszinten van. Igen jól gondoljátok, végig az orrom előtt volt!