Bűvös vér

Váratlan látogatok

Meg jött az új rész remélem mindenkinek tetszeni fog!
Mielőtt el feledném meg jelent egy újabb könyvem a Múlt árnyéka.

Egész héten alig láttam Niket csak Rebekát, ahogyan a szokásos kávéjáért be tért fizetett azután rögtön távozott.
Biztosan zavarban van Klaus, azért mert csókolóztunk ez tőlem nagy hiba volt nem csak, hogy le betegedet, de még ezel is rontottam a dolgokon.

Biztosan kínozza a fájdalom, hogy ő is meg tette vagy egyszerűen zavarja vagy még nem tudót teljesen fell gyógyulni, na, mindegy, ha nem jön át ma a kávézóba, akkor át megyek én magam és meg beszéljük a múlt heti eseményeit, mert nem akarok rosszban lenni senkivel főleg egy szomszéddal.

A reggeli rutinjaim és egyéb el foglaltságaim lassabban ment, mint máskor. Nehezen tudtam neki indulni a napnak folyamatosan cikáztak a gondoltatók a fejemben, hogy miként kezdjem meg a beszélgetést és, hogy ha nem jön azért az már húzósabb lesz.

Akkor is meg kellene beszélni az este történteket, mert ezt nem lehet csak úgy szó nélkül hagyni, vagyis inkább jó lenne, ha nem. Meg tudjuk, beszélnénk a történteket civilizált felnőt emberek modjára.

Már 2 órája nyitva van, a kávézó gondoltam le megyek, köszönök a srácoknak, és egy kicsit segítek is meg foglalkozok az ujj projektemmel, amivel nagyon, de nagy hadilábbon állok.

Remélem, össze futok Nikkel és meg tudjuk beszélni az elmúlt eseményeket. A kávézóbban már nem volt akaró a tömeg, mint a reggeli nyitásnál de igy is voltak azért bent. Inkább néhány fiatalabb ember, akik épen randiztak vagy épen csak egy baráti össze jövetelt tartanak.

-Jó reggelt Pearl!

Mindenki köszönt nekem, azonnal ahogyan beléptem.

-Nektek is srácok.

A leg hátsó részben le ültem egy boxba. Bele merültem a munkába közben beszéltem egy kettő vendégel, akik el mondták mennyire szeretik ezt a kávéházat, és hogy mennyire fantasztikus hogy meg nyílt egy ilyen hely. Közben hozott nekem Krisztin egy hársfateát, amit a munka közben el kortyolgattam.

Már el múlt dél és ilyen délután kettő fele jár, de reggel még Rebekah sem jött be. Igy már nagyon nem is láttam esélyt arra, hogy meg jelenyenek vagy legalább ő.

Végül, amikor már indultam volna fel a lakásomba a leg váratlan pilatban léptek be Rebekah volt Marcel oldalán Elijah valami hölgynek fogta a kezét, aki, na gyönyörü. És Klaus és volt egy barna hajú kislány mellette, aki rángatta a pólóját.

-Gyere, apa siessünk azt mondtad, hogy ma be ülünk végre!

Várjunk, egy percet Klausnak van egy gyermeke és én meg csókoltam biztos vagyok benne, hogy van felesége, oh, mekkora egy barom vagyok! Gyorsan inkább hátra megyek a raktárba és majd onnan hátulról ki sompolygok és onnan futó lépéssel haza megyek.

-Pearl!
Kösz Bekah ne hogy meg tudjak szökni nagyon aranyos vagy tényleg!

-Sziasztok!
Fordultam oda feléjük egy erőltet mosollyal, de nem néztem Klausra, mert ha rá nézek itt helyben fell robbanok a szégyentől.

-Köszönjük Pearl még egyszer az ételeket, és hogy segítettél fell gyógyulni őcsémnek!

-Szívesen tetem, amit tetem Elijah, de ezt márt, tudod, mert nem egyszer beszéltünk erről.

-Szia, én Hayley Mikaelson vagyok, nagyon örülök.

-Tényleg gondolom, te ezt nem tudod, de mi már féléve házasok vagyunk.

-Nagyon sokk boldogságot kívánok nektek Elijah és Hayley.

-Köszönjük. Mosolyogtak egymásra a házas pár.