Pearl Smith vagyok 1020 éves, mint őstündér igen jól hallottátok nem csak vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok léteznek, rajtuk kívül léteznek más lények is, de sokuk az évek alatt kihalt, ahogy az én fajtám is. A vérünk a vámpírokat teljesen meg ő...
Reggel az ébresztő keltett. Felültem és mint a napi rutin első lépéseként ezt egy hosszú nyújtózkodás követte. Kisétáltam a konyhába és a napindító kiadós reggeli mellé egy pohár friss narancslevet kortyolgattam.
A napom következő lépése a zuhanyzás volt és elmélkedtem közben. Holnap lesz a nyitó napja a kávézómnak! Ünnepi hangulatomban bekapcsoltam a kedvenc lejátszási listám és táncolva-dalolva el is fürödtem a kedvenc meggyes tusfürdőm felét. A nyitás napjára már este kigondoltam az outfit-em részleteit és arra gondoltam tükröznie kell a kedves és nyugodt légkört pont mint ahogy a kávézó teszi. Ebből kiindulva egy laza hullámos copfot készítettem amit egy no makeup smink követett.
Ahogy már említettem a kényelem és komfortosság fontos számomra amit a kávézó is közvetít, így nem mondtam magamnak ellent és ehhez mérten felvettem a kedvenc pulcsimat és legkényelmesebb nadrágomat amit feldobtam a kedvenc táskámmal és a legújabb csizmámmal. A barista és a felszolgáló munkakört betöltő hétköznapi tündérek hasonlóképp tettek.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Alig vártam az indulás pillanatát! Nem is tétlenkedtem tovább, így bezártam a lakást, a kulcsot a táskámba dobtam és szaladtam is lefelé. Mikor beléptem a kávéházba megcsapott a újonnan festett falak, új bútorok és a frissen őrölt kávé tökéletes illatkeveréke. A látvány magáért beszél!
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
-Elnézést a késésért főnök! Rohantak be az ajtón zihálva, pedig csak két percet késtek a megbeszéltektől.
-Nincsen semmi baj és kérlek titeket, hogy szólítsatok csak Tündének vagy Pearlnek, nem vagyok oda ezért a főnöközésért.
-Rendben ! Kezdtek megnyugodni. Éreztem.
A nap elején a raktárban ellenőriztük, hogy minden a helyén, készenlétben áll a nyitáshoz. Sorban pipálgattam ki minden teendőt a jegyzetfüzetemből és a végére érve elégedetten nyugtáztam: Készen állunk a nyitásra.
-Srácok mindenkinek nagyon köszönöm, hogy eljött és segített az ellenőrzésben, ez egyedül biztosan nem ment volna. A holnapi nap nagyon hosszú lesz, arra számítok, hogy sokan lesznek, mindenki pihenjen, mert a holnapi nap lesz a mi A NAGY NAPUNK !!! A végét erőteljesebben mondtam erre az egész csapatból kitört az ujjongás.
-Még valami, mielőtt elmennétek: nem úgy tekintek rátok, mint a munkatársaimra, hanem mint egy HATALMAS CSALÁDRA! Mindenki elkezdett tapsolni és ugrálni.
-Komolyra fordítva a szót, holnap lesz a nagy nap mindenki pihenjen otthon és aludjon, hogy holnap reggel újult erővel és frissen tudjuk megkezdeni a munkát.
A többiek izgatottan beszélgettek egy kicsit, aztán mindenkivel egyszerre egy nagy csoportos ölelésbe fonódtunk, aztán fáradtan, mégis tele lelkesedéssel távoztunk a kávéházból. Mielőtt elmentem volna körbenéztem a helységben és egyből átjárt a boldogság és a biztonság érzése. Itt otthon vagyok. Ki tudja, talán végre rám mosolyog a szerelem is .
Az ajtóból még visszanéztem és miközben a táskámban kutattam a kulcsokért, beleütköztem valakibe.
-Bocsáss meg, nem láttalak! Egy 23-24 év körüli férfi állt előttem, a haja, az enyémhez hasonló színű volt, szeme olyan igézően kék, hogy el lehetett veszni benne. Talán túl sokáig merengtem a tengerkék szempárban, mivel kérdőn vonta fel a szemöldökét.
-Ugyan, semmi nem történt. Megkérdezhetem miért Vámp, a hely neve? Nézett rám bájos mosolyával, ami pillangókat ébresztett a gyomromban.
-Mindig is vonzott a vámpírok legendája, ezért kapta ezt a nevet. Úgy álmodtam meg a logót, hogy a szó utolsó négy betűjét egy szívvel helyettesítem, ami a hely nevéhez hűen hegyes szemfogakat kapott.
-Nagyon baljósnak hangzik. Megkérdezhetem a nevét?
- Pearl Smith. Az ön neve?
-Nikolaus Michaelson.
Miután bemutatkozott kezet csókolt nekem és ismét egy széles mosollyal jutalmazott meg.
-Szabad tudnom, mikor nyílik meg a kávézó?
-Persze, holnap reggel 7 órakor nyílik.
-Fantasztikus, igyekszem benézni.
-Ezt örömmel hallom. Őszintén remélem mindennel elégedett lesz.
-Ebben biztos vagyok. Úgy tűnik nem kell sokat tennie ahhoz, hogy lenyűgözzön.
Ettől a megjegyzéstől úgy éreztem, a testemből az összes vér az orcáimba vándorolt, ezzel olyan színt felvéve, hogy egy paradicsom is megirigyelné. Biztos vagyok benne, hogy ez az ő figyelmét sem kerülte el, le merném fogadni, hogy élvezte a helyzetet.
-Ha nem haragszik meg, most elbúcsúzom, holnap hosszú napunk lesz és ki kellene pihennem magam.-mutattam a lakásom felé.
-Ön itt lakik?
-Igen, miért?
-Az én lakásom a kávéházzal szemben van. Kellemes pihenést, szomszéd! Ismét kezet csókolt, de ez mintha tovább tartott volna, mint a korábbi.
Gyorsan szedtem a fokokat felfelé a lépcsőn, majd a lakásba beérve, egyből a fürdőszoba felé vettem az irányt. Zavartan nyugtáztam magamban, hogy az arcom pirossága egy cseppet sem fakult. Már csak azt nem értettem miért jöttem ennyire zavarba.
(Nikolaus)
Besétáltam a házba, a mosolyt azonban nem tudtam eltüntetni az arcomról. Élveztem, hogy a kisasszonyt ennyire zavarba tudtam hozni. Az egyetlen dolog, ami beárnyékolta az örömöm, az éhség volt, amely mintha mardosott volna belülről. Berohantam, már a 4. vagy 5. tasak vért öntöttem magamba amikor Elijah bejött és szúrós szemekkel méregetett. Remek már csak az kellene, hogy kioktasson. Fogtam két további tasakot, sietős léptekkel felmentem a szobába és embertelen mohósággal fogyasztottam el a tartalmukat.
Mi történik velem? Korábban akkor sem voltam ennyire éhes, ha éheztettek. 1000 év alatt egyszer sem éreztem ilyen éhséget.
Lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba, abban a reményben, hogy mialatt alszok, elfelejtem ezt az érzést.
Remélem mindenkinek tetszett az első komolyabb rész, elnézést, ha egy kicsit rövid lett.
