Pearl Smith vagyok 1020 éves, mint őstündér igen jól hallottátok nem csak vámpírok, vérfarkasok és boszorkányok léteznek, rajtuk kívül léteznek más lények is, de sokuk az évek alatt kihalt, ahogy az én fajtám is. A vérünk a vámpírokat teljesen meg ő...
Végre kialudhattam magam, egy hete már, hogy kinyitott a kávéházam és szerencsére hatalmas sikert értünk el a csapatommal. Hatalmas boldogságot okoz nekem a kávézó ezen a helyen végre tényleg biztonságban érzem magam. Persze ott van ő, az az kísértetiesen jóképű Klaus Mikaelson, aki folyamatosan flörtöl velem. Minden nap meglátogat és már zavarba sem jövök a stílusától. Ugyanakkor folyamatosan vegyes jeleket küld, ami egyrészt felbátorít, hiszen ki ne szeretné a kihívásokat, másrészt elbizonytalanít. Nekem kellene lépnem felé vagy várjak ameddig ő lép? Megőrjít néha a bizonytalanság. Belevisítottam a párnába majd neki dobtam a szobám ajtajának. Törökülésben gondolkoztam egy kicsit, felpattantam az ágyról és a tükörbe néztem.
-Ha meg csókol, akkor nem fogunk visszahátrálni! Igyekeztem összeszedni minden határozottságom és elindultam a fürdő felé.
A hideg zuhany felébresztett és sikerült némi erőt merítenem. Visszamentem a szobába és felöltöztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A konyhában éppen reggelit készítettem, mikor valaki csengetett. Nem tudtam ki lehet, nem számítottam vendégekre. Kissé megrémültem, de kikiáltottam:
-Pillanat és megyek!
-Rendben csajszi! Ez Rebekah hangja.
Ajtót nyitottam neki és öleléssel köszöntünk egymásnak. Tényleg ő lett az egyik törzsvásárlónk, minden egyes nap bejött, a szokásosat kérte majd vitt egy csomó sütit a testvéreinek. A kávézó megnyitása óta sok időt töltöttünk együtt, nem csak munka közben, hanem utána is. Ennyi fiútestvér mellett jó lehet neki lányos dolgokat is csinálni.
-Gyere be Bekah, kérsz egy teát vagy esetleg valami üdítőt?
(Rebekah)
-Köszönöm, de nem kérek, úgysem maradok sokáig, viszont arra gondoltam,hogy este el kellene mennünk a Roussea's-ba. Nagy buli lesz és kár lenne kihagyni!
-Velem buliba? Nem nem, igazán rendes tőled, hogy gondoltál rám, de még el kell intéznem néhány dolgot és holnap jön a beszállító is! Rengeteg a munka a kávézóban, szerencsére.- rázta meg elutasítóan a fejét, én viszont már eldöntöttem, hogy ma bulizni megyünk és engem nem lehet ilyen egyszerűen lerázni. -David nem tudja el intézni helyetted a dolgokat?
-De igen el tudja ő is.
-Akkor meg hol itt a gond?
-Inkább én is ott szeretnék lenni, hogy minden szuperül menjen és ahhoz nagyon korán kellene kelnem. Így nem tudok veled menni, sajnálom.
-De ha ő meg tudja oldani, akkor miért kell neked is részt venni? Talán nem bízol a saját alkalmazottaidban?- vontam fel kérdőn az egyik szemöldököm.
-Persze, hogy mindenkiben maximálisan bízok, csak...
