Kageyama szemszöge
A kis narancs mostanában furcsán viselkedik. Sokat bambul, nem figyel órákon sőt tegnap még röpiről is elkésett! És csak annyit mondott hogy bocsi dolgom volt. Én esetleg csinálnék ilyet na de ő? Mindegy egynelőre ráhagyom a kis Napsugaramra mivel ő aranyozza be az életem minden napját.
Így gondolkodtam hazafelé az úton miután letettem a Napsugaramat a házánál. De ekkor eszembe jutott a rossz része is... amit még nem tudom hogyan mondjak el a csapatnak főleg a törpének! Bár az is lehet hogy nem érdekelné őket és még a labor eredmény sem érkezett meg úgyhogy nem kell engem előre temetni.
Szóval néhány hete csak egy kis hányás volt reggelente aztán az állandó szédüléssel folytatódott én pedig úgy voltam vele hogy mindegy az, de nem így lett. Egyszer otthon öszeestem így anyám nem kérte a véleményem rögtön rámhívta a mentőket akik mintát vettek és nemrég küldték kivizsgálásra. Remélem nem lesz semmi baj, mivel nem szívesen hagynám itt Hinatát, a csapatot de főleg Hinatát. Nem tudnék nélküle létezni a lelkem már nem lenne egyben. De mivel megérkeztem haza nem volt kedvem tovább ezen agyalni, nagy levegőt vettem és beléptem a házba.
-Szia Kageyama! Mondta szomorúan anyám.
-Szia mi a baj? A laboreredmények nem jók....mondta és lehajtotta a fejét.
