Mikor Beléd Szerettem(BakuDeku)

1. Fejezet

- Izuku, felvesz vagy mersz? - Kérdezte tőlem Mina
- Felelek!
- Meséld el hogy jöttetek össze Bakuval!
- Hat az úgy volt hogy...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Középiskola óta felnéztem Kacchanra, de ő mindig lenézett engem, azt hitte hogy lenézem de ez ellenkezőleg volt. Egyik nap mentem a suliba.

- Izuku, édesem, mindened meg van?
- Igen anya - mondtam, míg húztam fel a cipőmet  - Ne aggódj anya, nem lesz semmi bajom, higgy nekem!
- Ha te mondod Izuku...
-Akkor én megyek - nyomtam egy puszit az arcára és vettem az irányt az ajtónk felé - Szia anya!
- Szervusz Izuku!

Míg mentem az iskolába, észrevettem Kacchant és a barátait. Próbáltam nem nagyon felhívni a figyelmüket rám, de ez nem sikerült. Kacchan a szeme sarkából valahogy mégis észre vett, és vette az irányt felém, mivel én az egyik oldalon ő meg a másik oldalon volt az útnak, ezért át sétált az úton és oda jött hozzám.

-Hé Deku, hova hova? - Kérdezte egy kicsit aggreszíven.
- A-Az iskolába...
- Gyere üajd az iskola mögé a második óra után, ne késs el, különben kinyírlak!
- Miért? - kérdeztem tőle egy kíváncsi arcal.
- Ha jössz akkor meglátod, ne legyél egy kiváncsiskodó kis hülye! - Mondta, mire hátat fordított nekem és vissza ment a barátaihoz.
~ Ez fura volt, mire kéne oda mennem a szli mögé a  második óra után? - Gondoltam magamban.

Oda értünk a sulihoz, oda ment mindenki az osztájába,. Elfelejtettem mondani, hog Kacchan és én egy osztályba járunk a barátaival együtt.
Elkezdődött az első óra. Ez nem volt most olyan rémes mint szokott lenni, és ez egy kicsit meg is lepett.

Mire kicsengettek, addigra én már el is pakoltam a táskámba a cuccaim. Akkor azt vettem észre hogy Kacchan nagyon néz valamit rajtam. Vissza néztem rá és elmosolyodtam, mire ő mérgesen rám nézett és vissza fordította a fejét az asztalára, és ő is elkezdett elpakolni.

Becsengettek. Az már egy kicsit rosszabb volt mivel elkezdtek piszkálni a körülöttem ülők.

- Mivan Deku? Sajnálod hogy nincs quirköd? - suttogta od a nekem.
Igen ezt elfelejtettem mondani, 80%-a az emberiségek itt Japánban, van egy fajta szuper ereje amit mi csak úgy nevezünk hogy "quirk". 20%-a az emberiségnek nincs quirkje, és én ez közé a 20% közé tartozom.

- ... - nem válaszoltam vissza semmit. Egy kicsit elszomorodtam.
- Valami baj van Midoriya? - Kérdezte tőlem a tanár, arra én felemeltem a fejem és vissza válaszoltam.
- Igen, tanár úr. Minden rendben van.

És ezzel folytatta tovább a tananyagot. Míg
jegyzeteltem arra lettem figyelmes hogy Kacchan néz engem egy olyan arc kifejezéssel mint ha sajnálna.

Mikor vissza akartam rá nézni, addigra pont hogy ki csengettek. Kacchan egy ből elpakolt és elkezdett kisétálni. Egy kicsit gondolkoztam hogy miért bámulhatott így. Egy 5 percig ezen gondolkoztam, aztán elkezdtem elpakolni és vettem az irányt az ajtó felé.

~ Miért akar velem Kacchan beszélni? Ki akarna nyírni? Vagy meg akarna verni? - ezen agyaltam míg ki nem értem az iskola hátsó bejáratán és elkezdtem Kacchan felé haladni. Egy kicsit fétem és izgúltam is, de nem volt szabad ezt nagyon kimutatnom, különben ki tudja mi lesz velem. Meglepetésemre, nem volt ott senki csak én meg Kacchan. Ez egy kicsit fura. De nem baj, inkább csak haladtam. Mikor oda értem észrevettem hogy aggasztóan nyugodt.

- Hát itt vagy... - mondta egy kicsit mérgesebben.
- Mit szerettél volna?... - mondtam míg a szívem a torkomben dobogott.
- Csak beszélni akrstm veled egy dologról.
- O_O - lepődtem meg. Ez nem lehet Kacchan, ő nem szokott csak úgy "beszélni" másokkal.
- Jó, ki vagy és mita akarsz tőlem?! - felemeltem a hangom mire ő egy kicsit mérges lett.
- Én vagyok az Deku, ilyen baromi nagy hülye?! - válaszólt vissza aggreszíven, ls ekkor futott az rajtam át hogy " Igen, ez biztosra Kacchan!". - Tch, csak kérdezni akartam valami!
- Ja, rendben. Hallgatlak!
- Csak azt akartam kérdezni hogy msjd át-e mehetünk hozzátok? Az öreg banya mondta hog majd kérdezzem meg ha találkozok veled.
- Ja, persze! Gyertek nyugodtan! - mondtam boldogan - üajd szólok anyának hogy jönni fogtok! Mikorra várjunk titeket?
- Kb. olyan délután 5:00-kor.
- Rendben, szólok majd anyának. Köszi hogy szóltál! - rá mosolyodtam mire ő enyhén  elpirult.
- Tch, ne számíts semmi jóra majd, előre figyelmeztetlek te seggfej! - erre ő elment mellettem úgy hogy majdnem fellökött.

3:00-kor már vége volt minden órának. Felkaptam a cuccaim és egyből el is indúltam haza, de mikor mentem volna ki a suli kapuján, valaki hozzám szólt. Megálltam és hátra néztem, és szerintetek ki volt az? Igen, Kacchan volt sz aki oda szólt nekem.

- Hé Deku! Várj már meg bazd meg! - kiáltott oda mint hogy inkább szólt.
- Haza indulsz?
- Aha, anya már vár engem.
- Nem megyünk együtt, úgysem lakunk olyan messze egymástól. - szólt halakan és elpirult miután mondta.
-Persze, miért ne! - Mosolyogtam rá, és elindultunk.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

-Várj, várj, várj! Szóval több mint való hogy BakuBae szerelmes volt akkor beléd?!
- Hát, lehetséges! Sosem volt jó abban hogy kimutassa az érzéseit! - Válaszoltam vissza egy nagy mosollyal az arcomon.
- Ebben az egyben igazad van Deku! - Mire elkezdett alattam mocorogni. - Abban az egyben soha nem voltam jó hogy kimutassam az érzéseim.
Erre egy kicsit elpirultam