Élő, halál vagyok
Lépek át testből tesbe
Mindenki másnak megfelelve
De nem találom ön magam
Melyik az én igazam
Aki tényleg én vagyok
S nem az ki másnak dolgozott
Hogy tökéletes legyen szemében
Ott legyen ne csak szellemében
Ennek a testnek lelke elhalt
Már ritkábban nyitogatja az ő ajtaját
A kedves kislány belehalt
Hogy ott hagyta őt szarvasa
Már nem firtatja igazát
Belefáradt a harcolásba
De egyre több a karcolása
Mit saját maga hozott létre
Várva merre lehet végre
A gyötrelem vége
A boldogsága kezdete
De ez nem tart örökké
Gyorsan válik minden ködössé
Ez egy körforgás
Boldogságot váltja a szorongás
Hogy nem lehetek elég jó
Ez igazán elszomorító
Nem irányítom a hangomat
Nem formálok kedves szavakat
Elég volt belőlem
De melyik énemből?
Egyik ajtó se zárul
Mindkettő engem bámul
A kettő közé szorultam
Nem tudom már merre lehet az utam...
