Lemondott róla
S könnyeit felitatta
Levette a leplet
Új korszaknak örvendett
Elkezdte színesen látni a világot
Minden fekete-fehér virágot
Felnyílt a szeme
S a sok fájdalmat elengedte
Tovább lépett
Ez egy szép dícséret
De mi van ha eljön az ítélet
Ránk jön a gyors rémület
Ezt felejtsük is el
Ne is éljünk ezzel
Ezzel a gyötrelmes gondolattal
Mivan ha! Képzelettel
A boldogsága eljött
Oktalanul feljött
Hirtelen mint a hideg
Őszi évszak most lépett
Fel-fel fel a színre
Gyönyörű e világ képe
Tehát végül el elngedte a fájdalmat
Végre magára koncentrálhat
Lemondott kísértő szelleméről
Régi barátjáról a pengéről
Reméli, hogy végre elfelejti
De rémes éjszakában még kísérti
Ez! A nyugtalanító gondolat
A mi lenne ha! Néha vissza tart
Késő éjszakáit még sok gondolattal tölti
Rengeteg kérdés fúrja döfi
S nagyon gyötri
Álmatlanok még az éjszakák
De boldogok a reggelek
A rejtelem, higy ma mi lehet
Tetszik ez a gyógyulás
Olyan hirtelen és más
Meg akar változni
Jobb lenni, s más lenni
Másoknak megfelelni
Szinte tökéletesnek lenni
