Lemondott róla
S könnyeit felitatta
Levette a leplet
Új korszaknak örvendettElkezdte színesen látni a világot
Minden fekete-fehér virágot
Felnyílt a szeme
S a sok fájdalmat elengedteTovább lépett
Ez egy szép dícséret
De mi van ha eljön az ítélet
Ránk jön a gyors rémületEzt felejtsük is el
Ne is éljünk ezzel
Ezzel a gyötrelmes gondolattal
Mivan ha! KépzelettelA boldogsága eljött
Oktalanul feljött
Hirtelen mint a hideg
Őszi évszak most lépettFel-fel fel a színre
Gyönyörű e világ képe
Tehát végül el elngedte a fájdalmat
Végre magára koncentrálhatLemondott kísértő szelleméről
Régi barátjáról a pengéről
Reméli, hogy végre elfelejti
De rémes éjszakában még kísértiEz! A nyugtalanító gondolat
A mi lenne ha! Néha vissza tart
Késő éjszakáit még sok gondolattal tölti
Rengeteg kérdés fúrja döfi
S nagyon gyötriÁlmatlanok még az éjszakák
De boldogok a reggelek
A rejtelem, higy ma mi lehet
Tetszik ez a gyógyulás
Olyan hirtelen és másMeg akar változni
Jobb lenni, s más lenni
Másoknak megfelelni
Szinte tökéletesnek lenni