Ismét velük ☆[SzJG ff.]☆

10.

Mielőtt még elmentünk volna a múzeumba, vissza vittük a rockereket a szállásra.

- Akkor már én is itt maradok - nyafogott Zsolti.

- Nem! Rád fér egy kis kulturálódás! - ordította le Kinga, és indulhattunk is.

Ó, ha tudtam volna mi fog történni ott, én is leiszom magam, hogy a szálláson maradjak!

- De gyönyörű! - szólaltam meg amikor odaértünk a múzeum elé, de csak néhány unott pillantást kaptam. Kitartok Kinga mellett, egy múzeum is tud érdekes lenni ha akar. Habár jobban belegondolva... kinek mi, khm. Bementünk, megvettük a jegyeket, Cortez váltott néhány szót a jegypénztárossal és elindultunk beljebb a múzeumba.

- Tudjátok milyen drága itt a jegy? Kíváncsi lettem mi kerül rajta ennyibe - mondta keresztbe tett karral Ricsi, mire Zsolti helyeselt.

- Ti idióták! Ez az őskor óta fenntartott értékek kiállítása! Virág! Tedd le a mobilt, világosan ott a tábla, hogy nem szabad fényképezni - tagolta a végét.

- De az az izé oan naon szép volt!

- Talán majd meggondolod magad, ha meglátod kiskutya csontvázakat. Renáta ügyelek Virágra! Te vezeted a csapatot - mondta majd elment remisztgetni Virágot. Szegény. Ez már beteges :(.

- Na jó, ha Emó sírva megy ki innen én esküszöm, hogy Kinga... - kezdte Ricsi, de én inkább nem folytatnám. - Bocs Ren, de én utánuk megyek.

- De... - kezdtem volna bele, de elviharzott, mint aki nem hall, és mire visszapillantottam a többiekre, úgy vettem észre megint csökkent a létszámunk. - Zsolti!? - nézek kidülledt szemekkel izmos barátunkra, aki egy dínócsontvázon támaszkodott és szelfit csinált, miközben hülye fejeket vágott, odatette a szájába a kezét mintha mindjárt megenné. Lehetetlen velük rendet tartani, már értem miért ordibál folyton Kinga - Cortez kérlek- be se fejezhettem, ment Zsolti után, már csak remélem, hogy leállítani, de őt ismerve kitudja. Jacques és Gábor elment szuvenírt nézni az engedélyemmel (klassz, ők legalább megkérdezik), így már csak Macu és Dave maradt velem, akik hisztiztek, hogy elvette a biztonsági őr a telefontjukat, mert liveot indítottak és majd csak a bejáratnál kaphatják vissza.
Kockák, még mindig.

- Nos... Merre menjünk? - nézek végig rajtuk, de láttam rajtuk, hogy unják. Elég nagy volt a hely ezért a bejáratnál kaptunk egy térképet, így azt kezdtem el nézegetni mi hol van, és azokról ami ki van állítva, mi érdekelhetné őket leginkább.

- Nem lehet, hogy visszakérjük a telefonunkat? - kérdezi Macu.

- Ugyan már, pár perc esetleg óra jót tesz nektek nélküle - mondtam, mire döbbentem nézték amikor azt mondtam esetleg óra, mire csak megforgattam a szememet. - Nézzétek, ez tuti tetszene nektek, nem megyünk el megnézni... - kezdtem bele, de az egoista Dave közbe vágott.

- Én azért megpróbálom. Ha kell mindenkit meggyőzök - szólalt meg Dave vigyorogva és hát... Ők is otthagytak. Felsóhajtottam és elindultam valamerre térkép nélkül. Minek az, ez csak egy múzeum, elveszni nem fogok. Elindultam, és egy nagyon szép helyen találtam magam, ami valószínűleg a föld keletkezése részleg volt, legalábbis Google translate jó barátom, na meg a kiállított tárgyakon is látszott ki a téma. Minden kivolt világítva és voltak animációk is hozzá, amiket kidülledt szemekkel néztem. Később odatévedtem egy galaxysos részhez amihez volt egy kiselőadás. Beültem a második sor, harmadik székére egy fiú mellé. Sötét volt ezért nem láttam az arcát. Amikor véget ért az előadás (olasz volt, de a képekből levágtam miről van szó, és még így is tetszett), ismét megvilágították a termet, majd felálltam. Elindultam a székek között, de leejtettem a napszemüvegem, így lehajoltam, hogy felvegyem. Velem egyidőbe a mögöttem lévő fiú is hajolt, de ő gyorsabb volt. Felállt és odanyújtotta nekem. A szemébe néztem.

- Jó újra látni Reni - néz rám mosolyogva Arnold. A döbbenettől pár másodpercig meg se bírtam szólalni. Őszintén a szívem legmélyén valahol örültem, hogy újra látom.