The drug in me is you || Max Verstappen fanfic||

Prologue

Max Verstappen. Max mindig is a legjobb barátom volt, már születésünk óta. Soha nem volt még nagyobb veszekedésünk annál, hogy kié legyen az utolsó jégkrém a hűtőből, sajnos sosem az enyém. Max már kiskorában is szívdöglesztő volt, vagyis khm, más lányok szerint. Véletlenül sem szerintem, nem. Miért gondolnám ezt? Eh. Mondjuk, tény, hogy amióta a Piquet lánnyal van együtt, azóta nem igazán beszélünk, végtelenül sem azért, mert leszarja a fejem, mert nem csípem a nőjét, nem, dehogy.

- Figyelj csak! - dobott meg egy üres tejes dobozzal Lando. - Mi lenne, ha elmennénk gokartozhni?

- Egy, apád füle! - dobtam vissza neki a tejes dobozt, ami a fején landolt. Hoppácska. - Kettő, nyeldd már le a tejedet a torkodon, aztán beszélj! Még engem fognak elítélni a bíróságon, ha megfullad az egyik legjobb pilóta!

- Én vagyok az egyik legjobb? - fordult felém boci szemekkel. Jó, ennek ki tud ellenállni?

- Igen.

- Hah, csak utánam! - dugta be a fejét Avoocado, akarom mondani Daniel az ajtón. - Nálam jobb nincs! A sorrend a következő: én, Super Max, Lando és Hamcsi.

- Tessék? - néztem rá visszatartott nevetéssel. - Hamcsi? Ugyan, kérlek! A nagy lófaszt!

- Miért utálod?

- Irritál a feje. - mosolyogtam. - Annó rámnyomult és nem értett szép szóból, meg az istenes nagy pofonból sem. Ennyi.

- A kurva száját! - pattant fel Lando. - Ezt eddig miért nem mondtad, csibe?

- Kellett volna? - néztem rá furán. - Nem tudtam, hogy ennyire csúnyán fogtok nézni!

Elindultunk kifelé a garázsból és jó sokat gyalogoltunk. Ezek meg akarnak ölni! Sétánk közepette megálltam bekötni a cipőfűzőmet, mikor éreztem, hogy valaki átesik rajtam.

- Hallod, bazdmeg? - nem, süket vagyok, idióta. - Mit csinálsz, te majom?

- Cipőt kötök, te lajhár!

- Kapd be, Watson! - nézett rám dühösen. - Miért az út kellős közepén kell bekötni a szar cipődet?

- Tudtam, hogy jössz, Sid, azért. - nevettem fel, mire ő is felnevetett. Hetek óta nem beszéltünk, most pedig együtt nevegünk. Hah! - Egyébként, nem kapom be. Nem mindenki előtt!

- Haha, nagyon vicckenderes vadkenderes vagy! - mosolygott rám azzal a tipikus leolvasztomabugyitrólad nézésével.

- Tudom, Sid. Tudom.

- Anyád! - csúnyán néztem rá, mire elém lépett, majd kezeit derekam köré fonta és megölelt. - Hiányoztál, Kath. Nagyon.

- Miért?

- Mit miért, te lüke? - pöckölte meg orromot. - Mert te vagy a legjobb barátom és nyilván szeretlek!

- Hogyne, ezért te úgy gondoltad, hogy dugni a ribancod 0-24 jobb dolog és le kell szarni a legjobb barátod, akit elvileg szeretsz. - magyaráztam. - Igen, szerintem is így kell. Én is ezt csináltam ám, persze.

- Kath! Ne csináld már! - kérlelt, de nem érdekelt.

- Tudod mit, Verstappen? - fordultam felé, mire kérdőn rám nézett. - Rohadj meg!

Ezzel együtt felmutattam középsőujjamat és szépen elcammogtam Danielékig, akik már vártak, hiszen kezdődött a mi kis hármasunk délutáni programja. Nos, Landoéknak nem volt annyira élvezetes, mert nem ehettek fagyit, de én esküszöm élveztem.