The drug in me is you || Max Verstappen fanfic||

01

- Kitty-Kaaaat! - szólított meg egy istenesen mély, üvöltő hang. - He, figyelnél vagy csak bambulsz előre és Hamot lesed?

- Mi bajod van, Daniel? - szúrós szemekkel néztem fel az említett személyre, baromira csengett a fülem, úgy belekiabált. - Mit csinálok? Jesszus, ez idenéz! Fujj! 

- Aha, ide is tart, mert szugeráltad. - gúnyolódott velem Daniel. Őszintén szólva, azt se tudtam, hogy hol vagyok, nem, hogy Lewis Hamiltont figyelgessem. - MI A FASZ VAN VELED?

- Mit tudjam én? Hamcsit... izét, őőőőőő Hamiltont észre se vettem. - jelentettem ki.- Bambultam, geci. És mi lett a végeredmény? HOGY EZ A MAJOM IDE JÖN HOZZÁNK! ILYEN NINCS! NEM AKAROM! DANIEL? TAKARJ EL!

Tulajdonképpen, már késő volt, felénk jött, látott. Ez van. Megállt előttünk és mogyoróbarna szemeivel rám nézett. Vagy bámult, a franc tudja, nem értek ezekhez. A lényeg, hogy egy ideje Hamilton próbálkozik nálam, de vagyok oly kedves és nem jövök össze a legjobb barátom legnagyobb riválisával. Másrészt, eddig is rühelltem. Ez nem változik meg sose. Aha, gondolom én. 

- Katherine, figyelj csak! - nézett szemeimbe, övéi pedig úgy izzodtak, mint éhes vadé,ki most próbálja becserkészni prédáját, mert így is volt. A hétszeres világbajnok becserkészni próbált. Én pedig jövök neki egy nagy nemmel. - Volna kedved ma este velem vacsorázni? Persze, mondhatsz nemet, csak egy szimpla kérdés volt. Mindegy, felejtsd is el inkább! Én marha.

- Lewis, vacsorázom ma veled, ezer örömmel!

- He? Mármint, valóban? - nézett rám izgatottan, mire bólintottam. Hát, nem vagyok normális... - Ez esetben, találkozzunk az ajtód előtt este 8-kor, hozzám megyünk, ha nem probléma. 

- Nem probléma, ott találkozunk!

Ezek után, Daniel leordította a fejem, igaza volt. Mi a francot csináltam? Utálom ezt a vadállatot. Aha, ezen randi után még négyszer randiztunk. Most is épp hozzá készülök. Őszintén, nem értem magamat. Ráadásul, Max is megtudta, hogy Lewisszal randizok, szóval, egész nap csúnyán nézett rám. Megértem, a riválisával randizok. Teljesen jogos. 

- Gyönyörű vagy, mint mindig! 

- Oh, nem. Nem, én nem. - hebegtem, mire ő két kezét arcomra vezette és szemeimbe nézett, hosszasan. - Mi az?

- Mondom, gyönyörű vagy! - olyan jól estek a bókjai. Ő egy csodálatos srác, mégis mit csinálok? - Meg akarlak csókolni! Megtehetem?

- Igen. - ezt kimondva, Lewis lehajoltom ajkaimhoz, s övéit enyémre tapasztotta. Érzékien, lassan, de szenvedélyesen csókolt. Előrébb lépett egyet, mire én reflexből hátráltam, de a csókot egyikünk sem szakította meg. Hátam súrolta a falat, Lewis átkarolta csípőmet és elmélyítette csókunkat. Nyelveink érzéki táncot jártak egymásén, miközben észre se vettük, hogy mégis melyik ruhadarabot mikor hagytuk el. 

Reggel egyedül ébredtem, Lewis nem volt mellettem. Visszagondoltam a tegnap éjszakára, s mosolyogva fogtam a fejemet. Lefeküdtem Lewis Hamiltonnal. Gondolkodásomat az említett személy zavarta meg, reggelit hozott nekem, hát nem édes?

- Jó reggelt! - hajolt közelebb, s egy csókot hintett homlokomra. - Hogy érzed magad? Jó éjszakád volt? 

- Semmit nem aludtam. - mosolyogtam rá. - De, igen. Jó éjszakám volt.

- Oh, igen? - mosolygott vissza rám. - Mi lenne, ha ezt az éjszakát többször is megismételnénk? Hm?

- Most azt kérdezed, hogy?

- Kath, lennél a kedvesem? - pirult el. Meghalok. - Persze, csak, ha te is akarod. 

- Igen, lennék.