Let's Dance |:: ATEEZ ::| ✔

Ötödik Fejezet ~•-•~

Mikor Yunho tudomást szerzett a verekedésről az osztályukban rohant. Ismerte már Mingit, már az első naptól kezdve szemmel tartotta. Nem azért, mert veszélyesnek találta volna, sokkal inkább szemre valónak. Még az iskola területén volt. A teremhez érve felmérte a teret, de nem tudta kisegíteni, majd a felsőbb évesek is megjelentek, ezért végül csak nyugodtan maradt. Mikor kirakták a betolakodót, aki verekedést kezdeményezett, Hongjoong, Mingi elé állt.

-Újonc! - szólította meg határozottan, mire az egész terem elhallgatott. - Itt nem így intézzük a dolgokat. - mivel egy idősebb állt előtte, nem szólt vissza neki, de arcáról le lehetett olvasni az értetlenkedést. - Tánc! Tudsz táncolni? - megrázta a fejét Mingi, mire Joong csapata felé fordult. - Tinyk mutassuk meg neki, mit nevezünk stílusnak! - az apró bemutató után, San és Wooyoung kezdetben csak baseball, mostanra tánc csapata is kedvet kapott. Mingi csak kapkodta a fejét, hogy elkapja mit is csinálnak pontosan.

-Hyung! - szólította meg San, a tizenkettedikeseket. - Megtanítjuk őt mi táncolni, megfelel?

-Nekem megfelel, csak aztán meg ne rontsátok. Woo, tartsd kordában, jó...

-Hyung, taníthatjuk inkább mi? - szólalt meg halkan Yunho. Woo meglepődött. Ismerete barátját, nem vállal fölösleges kötelességet magának, ha nincs nyomós érve.

-Legyen Yunhoé. - mondta tehát, Wooyoung is.

-Akkor Yunho, tiétek. - zárta le a vitát Hongjoong, majd Hwaval és a Tinykkel együtt távozott.

Yunho, Mingi felé indult, de még Woo állta előbb az útját.

-Tetszik, mi? - súgta és megveregette a vállát. - Tedd túl magad Jonghon és szedd fel őt. Magasságilag is jobban illetek egymáshoz. Ha engem kérdezel, jobb pali, mint Jongho...

-Te aztán ne nézz másokra. - jelenet meg San és Woo kezét megfogva elhúzta onnan. Még egy bátorító kézmozdulattal elköszönt barátjától, majd hagyta, hogy párja maga után húzva kivezesse a teremből.

-Minginek hívnak, ugye? - szólította meg a még mindig meglepetéstől kábult, egyik széken ülőt. - Ráérsz ma délután? - csak egy némát bólintott a másik és gépiesen pakolni kezdett.

Egy negyed óra múlva egy régi sulinak tűnő épület elé vezette Mingit. Körül mindenhol motorok álltak és fiatalok ültek a földön. Taszító arckifejezésük volt, ahogy Mingi elhaladt mellettük, de egyikőjük sem foglalkozott vele, csak mentek tovább. Egy kitört alacsony ablakon át lehetett bejutni az épületbe, aminek a talaja még alacsonyabban volt. Mindketten leugrottak, és egy elég kicsi helység fogadta őket. Onnan tovább haladva egy ajtón át, egy lakható szobába érkeztek, ahol egy fiatal fiú ült az ágyon.

-Hello Jongho! - köszönt Yunho, majd meghajolt, amivel meglepte Mingit. - Ő egy új osztálytársam - mutatta be. - Rám bízták, hogy tanítsam be, nem tudja hogy mennek itt a dolgok nálunk, párbajilag.

-Örömmel hallom, hogy végre vállalsz ilyet. Az engedély egyértelmű. - mondta, még mindig ülve. - És, hogy hívnak? - kérdezte a jövevényt.

-Song Mingi. - válaszolta, szimplán, mert pontosan nem értette a szituációt. Yunho nyakára fogott és meghajlásra késztette, majd vissza állította. Ismét meglepődött, de elhatározta, hogy mindenképp menni akar az árral.

-Köszönöm Yunho, majd megtanulja, hogyan kell tiszteletet adni.

Yunho meghajolt, majd Mingit maga után húzva távozott. Mingi kicsit később, de ő is követte a példát és engedte, hogy húzzák. Nem tudta, hova mennek, de nem volt ellenére, hogy csuklóján volt a fiú keze. Mikor a terembe lépett, azonnal feltűnt a szép arca és magas termete. Egy hasonló épület rom felé igyekeztek, mint amiben Jongho lakik, majd be is másztak hasonló módon. Ott szólalt meg először Yunho.

-Itt fogunk tudni, edzeni. Vagy bent hangfal és parkettázott padló. El találsz majd ide? - Mingi megrázta a fejét. - Akkor suli után együtt jövünk majd.

-Kik voltak a motoroknál és ki az, akivel találkoztunk? - tette fel a fejében pattogó kérdést.

-Oh - kapott észbe a másik. - Akik kint voltak, itteniek, akik Jongho, akivel az előbb találkoztunk vannak egy bandában. Tőle pedig nem kell tartanod, ha pár szabályt megjegyzel és betartasz vele kapcsolatban. - ismét bólintott Mingi. - Oké, szóval, ő fiatalabb, szóval nem kell Hyungnak szólítani, de tiszteletet elvárja. Akik kint ültek, velük viszont vigyázz, amíg Jongho nem beszél velük, hogy velünk vagy. Ugye... Velünk is akarsz lenni... - mikor kimondta a mondatott, esett le neki, hogy semmit nem kérdezett, a most mellette álló fiútól.

-Aha. - válaszolta félvállról, mivel nem tudta, mit is akar pontosan. Tetszett neki, ez a rendszerszerűség, de nem tudta, hogy melyik kis csoport a legnyerőbb számára.

-Akarsz máris elkezdeni edzeni, vagy csak holnaptól tartsak órákat? - kérdezte Yunho, a terem felé indulva.

-Te most táncolni jössz, ha én nem megyek? - bólintás, a másik felétől. - Akkor megnézhetem? - Yunho nem csak meglepődött, hanem zavarba is jött a kérdéstől, de ismét bólintott.

Mingi követte a másikat a teremig, majd ott lepakolták a táskáikat és Yunho zenét kapcsolt és melegíteni kezdett. Mingi csak ült és nézte a mozdulatait. Csodálkozott, mert nem nézte volna ki ebből a vékonyka magas fiúból azokat az erős mozdulatokat. Úgy érezte, valóban tőle, meg fog tudni tanulni és mostanra már szeretett volna is megtanulni táncolni, hogy megmutathassa, ő igenis képes rá.

Sokáig csak csöndben voltak, Mingi figyelt, Yunho, gyakorolt, de aztán a semmiből az utóbbi zenét váltott és Mingire nézett. Felé nyújtotta a kezét. A másik habozott, de aztán elfogadta a felkérést. Egy lassabb zene ment, amire Yunho mutatott pár mozdulatot és Mingi pedig lekövette, amilyen jól csak tudta. Mindig is jó volt az állóképessége, úgyhogy most sem fáradt el. A gyakorlásnak Jongho vetett véget a megjelenésével.

-Yunho, új fiú! - köszönt az ajtóban állva. Mindketten meghajolva üdvözölte, majd várták, hogy mit fog mondani. - Láttam pár mozdulatot. Ígéretes vagy. - mutatott Mingire. - Yunho jó tanár, van esélyed ellenük. - a biztató szavak nagyon jól estek neki, pedig nem tudta, mennyire nagy szám, hogy ezeket Jonghotól hallja. Hajlással köszönte meg, majd Jongho távozott is.

-Te vagy az második, akire így reagált. - ment hozzá közelebb Yunho.

-Ki az első? Te? - szomorúan rázta meg a fejét Yunho.

-Nekem sokat kellett mellette táncolnom, míg elfogadott jó táncosként. Az első, Wooyoung, a mellettünk lévő osztályból, de ő nem maradt vele. Nekem legjobb barátom. - Mingi örömmel hallgatott minden itteni sztorit. Felettébb érdekesnek és különlegesnek találta őket. Egy teljesen más világból származott. Egy nagyvárosból, ahol nem ismert mindenki, mindenkit. Most itt viszont még az elsőre értelmetlen dolgok is magával viszik és ragaszkodik hozzájuk. Nagyon tartott az újra kezdéstől, de szerencsére, egy befogadó közösségre talált az itteniekben, habár még nem ismerte mindet.

>>>>>>>>>>>>>>>>hi<<<<<<<<<<<<<<<<

Bocsi a hosszabb kihagyásért, csak alig volt időm. :(
Hogy sikerültek a félévik, akik még suliba járnak?
Nekem elviselhető. ^^