Let's Dance |:: ATEEZ ::| ✔

Tizedik Fejezet "ᵕ"

Másnap reggel Mingi és Yunho az utóbbi lakásán ébredtek és mint egy időzítő, teljesen egyszerre. Yunho készített reggelit nekik, majd Mingi haza is ment, hogy szüleitől ne kapjon ki jobban, mint eddig tenné.

-Hol voltál kisfiam? - köszöntötte, a konyhából kilépő édesanyja.

-Egy barátomnál aludtam. - válaszolt annyit, amennyit maximum tudatni akarat a nevelőkkel.

-Örülök, hogy barátkozol, mert apád teljesen fel lett véve a céghez és úgy tűnik, nagy projekt készül. - Mingi boldog volt, mert félt, hogy ugyanúgy haza is rángatják, ahogyan elhozták, most már lassan három hete. - Örülök, hogy nem akadtál ki jobban, mint kellene. Nem akarjuk, hogy rosszul érezd magad, de nem hagyhattunk egy 17 éves fiút egyedül a nagyvárosban. Velünk kellett jönnöd. - Mingi nem, hogy nem akadt ki, jobban örült ennek, de nem mondhatta el még. Amíg nem biztos, úgy döntött, hogy nem akarja elültetni az információcsírát, anyja fejében. Addig hallgatott, a Yunhoval való alakulásokról, amíg végül párjaként mutathatta be.

Ezután azonnal szobájába ment. Másnapi óráira készült, de valahogy mindig elvonta a gondolatait, hogy mi is lesz most ezután. Neki is készülni kell majd valamilyen tánccal, amit még nem tudta mikorra és mivel. Ezen agyalt, mikor telefonja megszólalt és felébresztett. Kereste egy ideig, majd azonnal a felvevő gombra nyomott.

-Mi tartott eddig haver? - szólt bele, rég hallott barátja hangja. - Na, milyen a vidéki levegő? - eszébe sem jutott egy ideje barátja, sem a belváros. Annyira itthon érezte magát itt, Jongho, Yunho és a többiek társaságában. Olyan, mintha már évek óta itt lenne. - Haver? - szólt bele, mert Mingi még mindig életjel nélkül hallgatta a másikat.

-Igen? - szólt, mert őszintén fogalma sem volt, miről is mesél éppen a vonal másik végén Hyunkyu. - Bocs, miről van szó?

-Te tényleg el lettél varázsolva. Mi van, szerelmes vagy? - ugratta, de meghökkenésére igenleges választ kapott a telefon másik végéről. - Mi? Elcsavarták a nagy Song Mingi fejét?

-El. - válaszolt kurtán.

-Ki a szerencsés lány? - kérdezte. Mingi tudta, hogy valakivel meg kell ezt beszélnie és barátja, aki eddig is mindent tudott róla, a legjobb alanynak tűnt.

-Figyelj és kérlek ne szólj közbe. - kezdte óvatosan és mikor Hyunkyu szavát adta, folytatta. - Szóval ez itt olyan, mintha egy másik világban lennék. Sajátos szabálya és hierarchiája van.

-Mi van Alice megtaláltad csodaországot?

-Hyunkyu! Megígérted!

-Igen, de nem tudtam megállni. Folytasd.

-Szóval. Egy táncpárbaj volt a héten és ez egy ilyen közösségi program, ahol csapatok megmutatják, hogy mire képesek. Tudom, fura, de elképesztő hangulattal rendelkezik. És az egyik csapat még hamarabb magukhoz vett. - itt megállt. Megijedt, mit is fog a másik reagálni, de mivel már elkezdte, folytatnia kellett. - És ott ismertem meg Yunho-t. - Itt már nem volt más, mint várni. Szerencsére hamar meg is szólalt a másik.

-És, hol tartotok? - halkabban és óvatosabban beszélt, amit Mingi nem tudott mire vélni. - Mármint, össze jöttetek vagy még csak tetszik. Amit mindenképp tisztázok, haver, hogy engem nem érdekel, ki tetszik, de ebben a helyzetben tudnod kell, hogy sokan lesznek ellenetek.

-Igen, sejtettem, de úgy tűnik itt ez is máshogy működik. A főnökünk, a csapnál is egy fiúval jár, másik csapat két vezetője is és lehet van, amit nem említettem. Megleszek és remélem, majd eljössz nyáron. Szeretném bemutatni neked az ittenieket.

-Feltétlen, most viszont le kell tennem. Bye haver.

-Hallasz még felőlem. - köszönt el Mingi is, majd bontotta a vonalat.

Olyan volt az elkövetkező két nap, mint mindig. Vasárnapját szüleivel töltötte, hétfőn suliba ment, ahol kicsit összekapott Sannal, de semmi különleges nem történt. Yunho végig mellette volt és délután még a táncot is elkezdték összerakni, ami még jobb hatással hatott Mingi közérzetére. Néhány nappal később volt az előző mérkőzés eredményhirdetése, ahol kiderült, hogy sokkal jobban teljesítettek, mint eddig, de a Tinyket, így sem sikerült meghaladniuk, amivel most is, mint előbb második helyen végeztek.

Az eredményhirdetés után Jongho mindenkit egybe hívott, hogy ünnepeljenek. Erre péntek este került sor, mikor már alig egy hét volt hátra az év végétől. Minginek nem kellett semmin aggódnia, hisz már az zárás, számára megvolt. A bulira elsők között érkezett Mingi és azonnal Yunhot kereste, aki azonban csak később tűnt majd fel. Fél óra múlva már egész szép tömeg gyűlt az egyik elhagyatott ház tetejére. Nem sokkal később, Jongho is megjelent, ami egyet jelentett azzal, hogy mindenki elcsendesedett, egyszerre köszönt, majd mindenki feszülten figyelt, mit szeretne mondani.

-Örülök, hogy mind itt vagytok, nem húzom sokáig az időt. Annyit szeretnék mondani, hogy büszke vagyok mindannyitokra, akik megmutatták magukat a párbajon. És látom idejét, új tagunkat is bemutatni. Ő Song Mingi! - mutatott, a közvetlen Yunho mellett állóra. - Nálunk fog táncolni, mert tehetséget látok benne. - mivel ő hozta a csoporthoz és ezzel is mutatta be, mindenki el kellett hogy fogadja. - Akkor folytassuk a bulik, Hyungok! - fejezte be.

Egy DJ kapcsolt zenét, majd a tánc és beszélgetés is elindult. Mingi a tömeg közepére került. Többen beszélni vagy táncolni akartak vele, olyanok is, akiket még soha nem látott. Nagy hatása van Jonghonak, ami Mingit még mindig meglepi. Nagyjából egy óra elteltével, mikor megszabadult pár beszélgetőpartnertől, túlnézett a tömegen, míg két lány próbált egyszerre mellé kerülni. Szerencséje, hogy magas, így át tudott nézni a táncoló tömeg feje fölött. Mondani se kell, hogy Yunhot kereste. Meg is találta, de nem örült annak, amit látott. Egy Yunhonál valamivel alacsonyabb fiú próbált, őt a sarokba szorítva közel kerülni hozzá. Minginek sürgősen ki kellett jönnie a tömegből és szétszednie őket. Átverekedte magát a tömegen és egyenest oda indult. Kicsit távolabb állt meg előbb, hogy hallgatózhasson, mit is szeretne.

-De tényleg, láttalak múltkor táncolni. Nem vesztenél semmit, ha átjönnél, sőt lehet még többet is adhatnánk mint az itteniek. Meg nem kéne tovább Jongho után futnod. Van ebben a városban több, jobb pali. - Mingi realizálta, hogy félreértés van, de ha már itt volt, oda kellett kennie. Mindketten meglepődtek, mikor Yunhot kicsit hátrébb húzva odament. - Szia, te vagy Mingi, igaz? - kérdezte az eddig beszélő alacsonyabb fiú.

-Én. - válaszolt kurtán, majd vissza kérdezett. - Honnan ismersz?

-Ez egyszerű, én vagyok San pasija, akivel múltkor összekaptál. És Yunho egyik legjobb barátja és ahogy én tudom, van még egy nálam fontosabb ember az életében. - kacsintott egyet, majd otthagyott minket.

-Mit szeretne? - kérdezte, végre Ho elé állva és a szemébe nézve.

-Hogy menjek át. - vont vállat. - De nem tehetem, tudom, hogy Jonghonak számítok.

-Csak miatta? - kérdezte Mingi, reménykedve.

-Nem, már egy ideje nem. - már kezdett sötétedni, de így is látható volt arcán a pír.