Decemberi szél simogatja arcomat
Visszatértem ismét oda, hol megvívtam harcomat
Voltam már itt elégetni az emlékeket
Most mégis vissza-vissza rémlenek
A vízpart volt tanúja, minden csóknak
Mi itt csattant el, és emlékszem minden szóra
De a pad már üres, nem ül rajta senki, csak én
És szívemben már nem is annyira zord a tél
Más számára közömbes e hely
Én viszont itt hagytam magamat el
Vajon akkor ki őrzi a mi emlékünk(?)
Mert már az én elmémben is elmélyült
Azok a madarak kik látták szerelmünket
Innen már nagyon távol repülhettek
A hópelyhek, mik sercegtek lábunk alatt
Már régesrégen elolvadtak
És most szívemben a te szerelmed lángol
Vajon értékeled és elfogadod amit neked szánok?
Lelked apró darabokban, akárcsak az enyém
De tudom, sohasem fogjuk elfelejteni egymás szemét
Szíveink egymásért dobognak
Sajnálom, ha valaha is fájdalmat okoztam
Az útomon már jó párszor elbotlottam
De veled minden tettemet jónak akartam
2021/12/18
DU LIEST GERADE
saját verseim🌛
RomantikTöbbféle témát érintő verseket olvashattok itt. Vannak olyan verseim, amiket már jóval régebben írtam. Tehát mindegyik vers alá az a dátum fog kerülni, amikor azt megírtam. Jó olvasást! <33
