Eufória

18 1 1
                                    

Emlékszem, mikor először hallottam hangodat
Magadhoz öleltél tárt karokkal
Emlékszem, mikor egy szeptemberi reggel
Azt mondtad szép vagyok, örömet okozva ezzel

Kezdetben egy egyszerű gondolat volt
Mégis szívemhez szólt
Nem hittem hogy újra szerelembe eshetek
Hisz lelkem szenvedett már eleget

Lassan rájöttem mennyire is szeretlek
És hogy ezt kimutathassam, múltamat elengedtem
Melynek emlékei apró porszemmé váltak
Túlontúl messzire, a széllel szálltak

Lelkemben szinte minden érzés jéggé dermedt
Valami mégis szikrázik, az irántad táplált szerelmem
Senkinek nem fogott meg, így ennyire a tekintete
Talán részben ezt verset is az ihlette

Nemtudom meddig fogsz szeretni
Hogy vajon, elfogsz e valaha feledni
De szeretnék rád még egy darabig vigyázni
S minnél kevesebbet hibázni

2021/12/20

saját verseim🌛Onde histórias criam vida. Descubra agora