„Összejönnél Velem, Ha... "

1. Amikor találkoztunk...

Váratlan fordulatok egyik, amikor tele önbizalom, csapongó jó kedvvel belépsz életed elsõ "munkahelyére" és az elsõ veled egykorú nemes egyszerûséggel megpróbál levegõnek nézni, gondolta Hanna, amikor a tõle pár méterre lévõ fiút is bevezette a könyvtár igazgató. Mint kiderült együtt fognak dolgozni ezalatt az egy hónap alatt. Amikor a középkorú férfi munkára hivatkozva kisétált a könyvtár felnõtt részlegébõl, magára hagyva a két esetlen gyereket, Hanna egyszerûen nem tudta megállni és odalépett nem túl rokonszenvezõ "kollégájához".

- Szia! Én Hanna vagyok! - késõn jutott eszébe, de azért remélte hirtelen harsánysága nem ijeszti el a másikat.

- Elek. - nyújtott kezet a másik, s mintha megkönnyebbülés suhant volna át merev arcán.

- Ide szerettél volna jönni a nyáron diákmunkára, vagy csak ide osztottak be? - a kérdés kibukott a lányból hiszen Hanna nem kis hercehurcára késztette a könyvtár dolgozóit, hogy az önkormányzati dolgozó, Rita ide írja be õt. Mindemellett személyesen is többször nagyon szépen kérte a nõt, aki próbálkozásaira mindig csupán annyit felelt, hogy meglátja mit tehet, illetve azt, hogy meglátja hol lesz hely. Azonban a késõbbiekben Hanna vélt felfedezni benne lazaságot. Valószínûleg csak idõ kellett neki ahhoz, hogy felengedjen az új jövevényekkel szemben.

A fiú a kérdésre csak egy vállrándítással felelt. Zavara láthatóan nem múlt el teljesen.

- Ide osztottak be. - újabb vállrándítás - Remélem jó lesz.

- Biztosan. Az itteniek szerintem kivétel nélkül jó fejek.

- Ismered õket? - Elek enyhén oldalra billentette a fejét. Ez volt a legkomolyabb reakció, amit eddig sikerült belõle elõ csalni, gondolta Hanna. A lány ezek után csak remélni merte, hogy három szónál azért több is bele fér a másiknál egy mondatba, vagy nagyon egyoldalú beszélgetések elé néznek. Vagy éppenséggel nem lesz beszélgetés... Akkor viszont ritka unalmas órák várnak majd rá. A lány hátán végig futott a hideg. Csak van könyörület a Föld nevû bolygón... Ugye?

- Csak felületesen. De jó ember ismerõ vagyok. - egy érdekes fintor jelent meg a srác arcán. - Kétségbe vonod?

A másik már épp nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de ekkor az igazgató belibbent a tágas terembe és alkatát meghazudtoló légies léptekkel közeledett feléjük.

- Azt elfelejtettem mondani, de ezt Hanna már úgy is tudja, - itt a lányra vigyorgott, amit a másik készségesen viszonzott - hogy itt mindenki tegez mindenkit. Illetve szükséges lenne sort keríteni némely formaságra. - a mondatot tettettet kellettlenséggel zárta, majd intett a fiataloknak, hogy kövessék õt.

A gyerek részlegben ültette le õket, majd egy pillanatra eltûnt és mire vissza jött kezében már egy kisebb paksamétát tartott.

- Muszáj beszélnünk a balesetvédelemrõl! - mondta azzal lehuppant az asztalfõre és fellapozta egy viseltes narancsszín füzetet.