Natasha Romanoff húga[SZÜNETEL]

A megmentő

-figyu Nat én nem tudok mit csinálni. Én ehez kevés vagyok. Nem hinném hogy van annyi pénzem hogy kihozzam onnan. -Yelena kicsit fura volt most. Eddig nem volt ilyen. -csak nem féltékeny vagy hogy Kate kijönne és veled már nem is törődnék? -megint kezdi. Gondoltam hogy Yelena nem annyira kedveli Kate-et de akkor is ki kell hozni. -kérlek segíts akármit meg teszek csak hozd ki. -boci szemekkel néztem rá majd sikerült. Benne van. -köszönöm!!

-Nat, nem azért csinálom mert szeretnék Kate-el találkozni hanem mert jó tesó akarok lenni. Oké? Ezt többet nem. -szorosan megöleltem majd mentem is vissza a bázisra.

Kate szemszöge

-unatkozom. Valakinél nincs egy társas vagy egy Rubik-kocka? -megint nem kaptam választ. De valami mást igen. Verekedést, ezek szerint baj lehet oda kint. Hagyom majd elintézik. De nem nem intézték el. -Ahhjjj, hogy lehettek ilyen szerencsétlenek? -ki küszködtem az ágyból és utána egy szőke hajú nővel találtam szembe magam. -te meg ki vagy? -és utána be villant egy kép. Egy kép mikor még kicsi voltam, ugyan ilyen szempár bámult akkor is.... Ez nem lehet. -Yelena? Te vagy az? -kicsit bekönnyeztem majd megöleltem. Éreztem hogy viszonozza, kicsit félve de viszonozza. -Ho-hogy találtál rám? -nem válaszolt csak kirángatott a szobából és vitt egy repülő felé.

-Kate jó újra látni, de most el kell tünnünk innen. -nem értettem mi olyan sürgős. -De hova megyünk? -hozzám. -Ennyit mondott majd indultunk. Mentünk a felhők között. Rég láttam ilyen szép eget. De milyen rég is volt, nem is tudom már de nem is érdekelt. Az a lényeg hogy elmentem onnan a pokolból.

/itt a kövi rész még ma lesz egy rész. Remélem tetszeni fog a sorim. Addig is sziasztok és legyetek jók💕/