Natasha Romanoff húga[SZÜNETEL]

A múlt feldolgozása

-Kate minden oké? -Yelena félve kérdezte meg a kicsit fura kérdést.-persze miért ne lennék jól. -egy mű vigyort villantottam majd előre mentem és kinéztem az ablakon. Csodás látvány volt. -Figyu Yelena. Miért hoztál el onnan? -számára ez egy fura kérdés volt de nekem szükségem volt arra hogy tudjam. -Natasha kérte? Igaz? De akkor miért nem ő jött? Nem mintha neked nem örülnék de akkor is Nat-nek is örültem volna. -Yelena oda jött és annyit éreztem hogy egy könny cseppet töröl le az arcomról majd megölel. -Nat nem tudott eljönni. Igen ő kérte de nem jöhetett és mikor vissza értünk nálam kell maradnod még pár évig. Sajnálom hogy nem találkozhatsz Natashával de muszáj hogy meg óvjalak. Félt és én is. Velem kell maradnod. Oké? - félve de válaszoltam egy bólintással majd vissza mentem és leültem az egyik székre.

             Natasha szemszöge

Még mindig a kocsiban ülök viszont már a bázis garázsában. Nem akarok kiszállni. Oda akarok menni Kate-hez és meg ölelni jó szorosan. De nem lehet a biztonsága érdekében nem. Sírni sem szabad mert azt Clint és talán Steve is észre venné. -Huhh ki szállok. -kiszáltam mentem az ajtó felé mikor egy kar megfogta a vállam. Elő rántottam a fegyverem a zsebemből és a fejéhez tartottam. - Tony te megőrültél majdnem megöltelek. -Tony mindig ilyen fura típus, egoista milliárdos de fura. -Nat minden oké kicsit piros a szemed. -ohh akkor még is sírtam na mindegy majd elmondom neki később. -ja igen minden okés csak elmentem egy kicsit a tóhoz és bele ment egy kis por a szemembe de minden oké. -villantottam egy mű vigyort és már mentem is be.

/na mára itt az utcsó rész remélem elégedettek lesztek a sorimmal. Addig is amíg nincs kövi rész sziasztok és legyetek jók💕💕/