Natasha Romanoff húga[SZÜNETEL]

Végre láthatlak

Natasha szemszöge

-És itt is lennénk. Ez a te szobád Kate. Yelena a tiéd meg Kate szobája mellett van. -nem válaszoltak hanem azonnal rohantak és rá ugrottak a nagyon puha ágyra. Igen drága Tony ilyen király ágyakat vett múltkor. -Na akkor én megyek a konyhába ha kell valami akkor Jarvis majd segít. -Kicsoda?? -Én Mrs.Romanoff.-uram teremtőm. Ennyire sem láttam még Yelenát meg ilyedni. -Minden oké? -nagyot röhögtek majd bólintottak. -Akkor a konyhába leszek. -Jojo. Majd ha végeztél a dolgoddal gyere és mesélek. -bólintottam és mentem a konyhába. Ennyire még soha nem örültem ennek a két bolondnak.

Kate szemszöge

-Istenem de puha ez az ágy. -Ugye én is ezt akartam mondani. -jót röhögtünk. Ekkor a magas férfi lépett be az ajtón. -Szia Thor. Mit szeretnél? -Nat kérte hogy nézzek rátok. -Oksi akkor láttad hogy minden okés. Mostmár mehetsz. -Egy pillanatra maradhatok még? -Persze. Olyan fura hogy itt áll előttem egy igazi Isten. -Ugye. Én nagyon el sem hiszem hogy te tényleg Isten vagy. -Hát akkor nyugodtan elhiheted. Máskülönben hogy hoztalak volna ide titeket? Nem repültünk? Mert kocsival nem jöttünk? -Jó na,Isten. Akkor mit szeretnél? -Egy kicsit érdeklödni hogy milyen a Hydra. Párszor a kapitány mesélt de nem olyan sokat. Remélem nem baj hogy kérdezek? -Dehogy, semmi baj. -Akkor jó. Akkor..... azt szeretném kérdezni hogy ott hogy kínozták az embereket. Tudom elég morbidul hangzik de érdekel.

Thor szemszöge

-Tudom elég morbidul hangzik de érdekel. -meg sem várta a lány a következő szavam már bele is kezdett. -Hát volt egy sötét szoba ahova mindig behurcoltak minket a társaimmal. Ott volt egy elég kemény szék ahova leültette szépen szólva, ezek után amíg meg nem szólalsz egy elektromos bottal szurkálnak és ha úgy tartják akkor azt a botot be is kapcsolják. Ezt nagyjából én és James Barnes éltük át. -itt muszáj volt félbe szakítanom. -Azt mondtad hogy Barnes? -Igen miért? -Mert mindjárt mutatok valamit. Vagyis valakit. -ezzel el futottam Buck szobájához. Szerencsére ott volt. -Buck nagyon gyorsan gyere velem. -Oké de hova? -Azt majd meglátod. -így már ketten futottunk a szoba felé. Ekkor be nyitottam. Kate azonnal Buck nyakába ugrott. -Istenem de rég láttalak Romanoff. -Én is téged Barnes. -Nem is tudtam hogy ennyire jóba vagytok. -Hát a bázison sokszor találkoztunk. Volt hogy el is mentünk volna ha nem kapnak el. -Ez így igaz. -Akkor ti sokat láttátok egymást. Oké...... Kate ismered Rogerst? -Igen láttam már egyszer kétszer. És asszem ő is ismer engem. -Igen Steve sokat beszélt arról a lányról akit meg akart menteni akár az élete árán is. -Ezt hogy érted? -Hát mikor meséltem neki rólad akkor ő is mondott olyan dolgokat amiket lehet nem kellene el mondanom. -Buck nyögd már ki. -Jó na. Egyszer Steve és Kate.... Khm khm. Ja. -KATE ROMANOFF EZT MIKOR AKARTAD ELMONDANI NEKEM VAGY A NŐVÉREDNEK?!?! -Sajnálom nem gondoltam volna hogy ilyen rosszul fogod viselni. -ekkor Nat is megjelent. -Miről van szó skacok? -Kate már nem ártatlan. -MI VAN???? EZT HOGY ÉRTED??? -SAJNÁLOM MONDTAM MÁR OKÉ. NEM VOLTAM ESZMÉLETEMNÉL. IDEGES VOLTAM. EKKOR STEVE SEGÍTETT. IGEN. ENNYI DE MONDOM SAJNÁLOM. -Nekem ennyi nem elég. És Steve..... Ez komoly?? Pont Rogers??
-Ekkor nem bírtam. Elkezdtem sírni amitől furán kék érzés lett a kezemben. Igen hülyén hangzik de komolyan. Kék lett a kezem. -Kate?? Kate minden oké?? HAHÓ KATE MONDJ MÁR VALAMIT!!!!!! -meg sem tudtam szólalni. Csak azon járt az eszem hogy valahogy ki kell innen szabadulnom. Ekkor nem bírtam tovább. El löktem Natashát az ajtóból majd futottam végig a folyosón. Addig amíg bele nem ütköztem még egy magas férfiba. -Kate? Te vagy az? Miért vagy kék? -ismerős volt a hangja. De nem mertem fel nézni mert biztos voltam benne hogy csak is az az egy ember lehet akire én gondolok. Nem bírtam sokáig a padlót nézni így muszáj volt fel néznem. És ahogy gondoltam A szuper katona, Amerika Kapitány, Steve Rogers állt velem szemben. -Steve? Hála az égnek hogy láthatlak. Olyan rég láttalak, nagyon hiányoztál. -és most volt az a pillanat hogy én össze estem és fagyoskodva kéken feküdtem magzat pózban a földön. -KATE. KATE KELJ FEL KÉRLEK. VALAKI SEGÍTSÉG. ISTENEM BUCK, THOR, TONY... VALAKI JÖJJÖN MÁR. -Steve hála az égnek hogy megtaláltad Kate-et. Mi.... Mi van vele???? -hallottam mindent láttam mindent, de szólni és mozdulni nem bírtam. Éreztem hogy valaki felkap és visz valahova de nem tudtam hogy hova. És itt elsötétült minden. Itt minden homály volt.

2 óra múlva

-Steve te vagy az? Hol vagyok? És hol van Nat, vagy Yelena?? Steve mondj már valamit! Kérlek. -Sajnálom Kate hogy nem lehettem ott hogy ez ne történjen meg. Én... Én annyira igyekeztem de nem ment. Nem voltam elég gyors. Nem voltam elég jó hozzád. -Steve te meg miről beszélsz? Élek, itt vagyok az ágyon. -mint aki nem hall semmit ült a széken és nézett a padlóra. Ekkor éreztem hogy nem bírok mozdulni. Láttam hogy egy könny csepp esik le az arcán. Le akartam törölni de nem ment. Nem bírtam mozdulni. Ekkor egy köpenyes fura alak lépett be a kor terembe. -Steve hagyjuk magára. Had pihenjen. Siess aludni mert egész este itt ültél. -Nem, bírom még. -ezt a mondatot két ásítás között mondta. -Jól van. Megyek. De holnapra fel fog kelni? -Igen. Az altató holnap hajnal 2-kor fog lejárni. Az után már be is jöhetsz hozzá. -Köszönöm Strange. Köszönöm hogy segítesz Kate-en. Nélküled már nem is élne. -Ez csak természetes Rogers. Örülök hogy segíthetek. -ekkor mind a ketten ki mentek a teremből és egyedül maradtam. Pár perc múlva el is nyomott az álom.

/Jahoo skaccerok. Meg is jött a kövi rész. Ennél jobban nem is késhetett volna. Na de hamarosan jön a kövi. Nem ígérem de majd meg látjátok. Addig is sziasztok és legyetek jók. 💕💕/