Mióta kadétok lettünk , elég sok minden történt. Eren egy titán, és visszafoglalhatjuk az elveszett területet. Én Eren védelmező csapatában voltam , Mikasával együtt. Mikor berakta a sziklát a lyukba , utána nem sokkal meg akart enni egy titán.
-Eh?!-lepődtem meg.
Egyszer csak megjelent valaki , megölte a titánt , és elkapott. Mikor a szemébe néztem , a szívem kihagyott egy ütemet. Gyönyörű acélkék szeme és az én [sz/sz] szemem találkoztak. Két teljes percet szemezgettünk , majd megtörte a csendet.
-Vigyázz magadra kölyök! Mi a neved?-kérdezte
Gyorsan kiugrottam az öléből , és hát….törpe hozzám képest.
-[Teljes név] vagyok uram!-válaszoltam neki tisztelegve.
-Értem- mondta alig hallhatóan , majd elment.
Furcsa ez az érzés. Jó pár percig még álltam ott.
-Minden rendben?-zökkentett ki Mikasa.
-I-igen! Erennel minden oké?-kérdeztem vissza.
-Igen!- jött rögtön a válasz.
Miután kilőttük a jelző füstöt , hogy a küldetés sikerrel járt , visszamentünk a többiekhez. Viszont nekem még egy jó ideig az a törpe járt a fejembe. Pár napja még a tárgyaláson is láttam . Egy -két nap elteltével az összes kadét összegyűlt és el lehetett dönteni , hogy a Felderítőkhöz akarunk-e csatlakozni. Erwin parancsnok tartott egy beszédet , majd aki nem akart csatlakozni , az elment. Nagyon kevesen maradtunk , de én nem hátráltam , határozottan tudtam mit akarok.
Szóval emberek , sajnàlom , hogy ilyen lusta voltam , és nem tettem ki ezt a részt. De most itt vagyok , és minden hétvégén vàrható tőlem 1-2 rész
