Éppen Arminnal beszélgettünk , amikor a Colossal Titan áttörte a falat. Ahogy ezt megláttuk , rohantunk is haza. Mikor odaértünk le voltunk sokkolva. Eren anyukájának beszorúlt a lába , a ház összedőlt.
-Anya?-lepődött meg Eren
-[Név] , Mikasa , Eren , fussatok!-otdított Carla.
Nagy erőt vettem , majd megfogtam Eren és Mikasa kezét , és elkezdtem rohanni.
-[Név] engedj el! Nem látod hogy anyát meg kell menteni?-veszekedett velem Eren.
-És hogyan mented meg? Nézz csak körül! Mindenhol titánok hemzsegnek! Ha ki is szeded onnan , valószínűleg eltört a lába , hogyan futsz el vele? Ha megpróbálnánk megmenteni mindannyiónkat felfalnak!-válaszoltam neki , már zokogva.
Ekkor nem szólt semmit . Hagyta hogy fussak vele , és én teljes erőmből futottam. Mikor felértünk a hajóra , lehuppantam a padlóra.[micsoda rím]
-Sajnálom én csak meg akartalak védeni.-fordultam Eren felé.
-Nem vagy az anyám! Nehogy te is olyan legyél mint Mikasa!-ordított rám
-É-értem.-álltam fel majd elmentem.
És megint elvesztettem az otthonom. Sajnálom Erent , viszont helyesen döntöttem. Egy ideig haragudni fog rám. Carlat megette egy titán , és Eren ezt végig nézte. Miért? Miért pont én? Ezeken gondolkoztam , mielőtt megérkeztünk volna. Megkaptuk a vacsorát , ami egy száraz kenyér volt. Nem igazán beszélgettem Erennel , inkább Arminnal és Mikasával társalogtam. Ki küldtek minket a földekre dolgozni , így az emberek 40%-a élte túl. Sajnos az élelem még így sem volt elég. Egyik este leültünk beszélgetni.
-Én elmegyek kadétnak. Ezt nem azért mondtom , hogy gyertek velem , csak jogotok van tudni- számolt be a tervéről Eren
-Én veled megyek!-válaszolt rögtön Eren.
Én és Armin is vele megyünk , bár nekem alapból is ez volt a tervem.
