küzdelem a szerelmünkért

Elkezdődik az év

Luna és én beléptünk a nagy terembe.
-Majd még találkozunk Harry!-köszönt el Luna.
-Szia!-köszöntem el én is.
Odamentem a griffendéles asztalhoz és helyet foglaltam a barátaim mellett.
-Hol voltál?-kérdezte Ginny aggódva.-És az orrod?
-Semmiség!-feleltem.
              ~Alison szemszöge~

Miután Harry elment,megérkezésünkig vissza sem jött.
-Nem várjuk meg Harryt?-kérdeztem.
-Biztosan már leszállt!Menjünk!-mondta ki Ron és elindult az ajtó felé.
Leszálltunk a vonatról,de én sehol sem láttam Harryt.Csónakkal jutottunk el a kastélyhoz.Igazából semmi sem változott rajta,de nekem mindig a kedvenc helyem lessz.Lepakoltunk a bőröndeinket,majd a nagy terembe mentünk.

-Ti láttátok valahol Harryt?-kérdezte Ginny.
-Nem,nem láttuk.-felelte Fred és George.
Tényleg nem volt az asztalnál.Biztos csak valahol lemaradt.Bizakodtam.
Hirtelen csend lett.
-Diákok!
Mint tudjátok,bár sokan nem hiszik,de tudjuk ki él!
Ezért mindenki vigyázzon magára.Ha bármilyen szokatlan dolgot látnak,kérem jelezzék vagy nekem vagy ház vezető tanáraiknak.
Köszönöm a figyelmet!
Mindenkinek jó tanévet kívánok!-mondta el az igazgató úr a minden évben elhangzó beszédét.

Minden esetre odafigyelek majd.Nem lehet tudni mikor jön ide tudjuk ki.Remélem soha,mert azt beszélik tart Dumbledore-tól.Ekkor megjelent Harry.
-Hol voltál?-kérdezte Ginny aggódva.-És az orrod?
-Semmiség!-felelte Harry.
-Miért vérzik az orrod?-kérdezte Hermione.
-Mondom hogy semmiség!-mondta kicsit idegesen Harry.-Most pedig enni szeretnék.

Végeztünk a lakomával.Segítettem a prefektusnak az új elsősök körbe vezetésében,és felügyeletében.Izgalmas volt.Ahogy a folyosón sétáltunk,észrevettem hogy valaki figyel.Oldalra pillantottam és megláttam Malfoyt.Ez még is miért néz engem?Na mindegy megyek tovább.
-Köszönöm Alison a segítséget!-köszönte meg Hermione.
Ezen az éven ő lett a prefektus a griffendél háznál.Nagyon örült ennek,hisz minden vágya volt már ez.
-Szivesen!-mosolyogtam.

Eltelt pár óra,már talán be is esteledett.Irtam egy levelet a szüleimnek,mivel megigértem,hogy mindennap írok nekik.Hát ez ma sem volt másképp.Aztán elmentem tusolni.
Éppen olvastam amikor egy kopogásra lettem figyelmes.Vajon ki az?És mit akarhat ilyenkor.Mindegy,ajtót nyitottam.

-Szia Alison!Nem akarsz átjönni?-kérdezte Lavender.-Mondjuk beszélgethetnénk.
Nem tudom miért közeledik hozzám ennyire.Lehet,hogy valamelyik bátyámba szerelmes?A gondolattól is kirázott a hideg.
-Persze!-vettem fel a kényszer mosolyomat.
Átmentünk abba a szobába amin Lavender,Katie,és Parvati osztoztak.
Most csak én és Lavender voltunk a szobában.
-Tudod segítened kéne.-kezdett bele.
-Még is miben.-kérdeztem.
-Nekem nagyon bejön a bátyád,Ron.-mondta ki félénken.

Hogy mi?Majd nem elnevettem magam.
Hát nem hinném,hogy Ron-nak egy ilyen buta lány kellene.
-Attól,hogy én a huga vagyok.-kezdtem bele a felvilágosításba.-Nem tudok beleszólni a magán életébe!Ezt neked kell vele megbeszélned.Ne haragudj.
-Kössz a nagy semmit!-forgatta a szemeit.
-Már ne is haragudj,de ennyiért nem kéne behisztizni.-mondtam ki,majd becsaptam magam mögött az ajtót.

Még is mit hitt?Hogy én leszek az,aki helyette szerelmet vallok Ron-nak?
Ez tényleg buta.Na jó ezt el kell mesélnem Herminek.Visszamentem a szobába.Éppen megakartam szólalni,de láttam hogy Ginny és Hermione már alszanak.Elfújtam a gyertyákat.Majd én is elaludtam.