Èrte bármit

8 0 0
                                    

"Draco szemszöge"

Megbántam amièrt csak úgy ott hagytam azt a lányt akit nem csak egy játèknak gondoltam.Megbolondítottak a szeplői,a vörös göndör fürtjei,a gyönyörű zöld szeme....
Miket beszèlsz Malfoy?
Úgy sem lesz soha a tièd főleg ezek után.
-Haho Malfoy!-szólalt meg egy nyávogós lányos hang.
-Ahjj mi van már?-tèrtem vissza a valóságba.
-Figyelsz rám egyátalán?Vagy megint azon a piszkos vèrárulón jár az eszed?-forgatta a szemeit Parkinson.
-Hagyj már!-álltam fel ès hagytam ott.

Egyetlen helyre tudtam csak menekülni ahol vègre csend ès nyugalom lesz.A szobámba.Ahová senki nem jön be.Elővettem a naplómat....Igen nekem van ilyenem is,de senki nem tudja.Ez remèlem így is marad.Elkezdtem írni minden gondolatot ami most eszembe jut.Próbáltam nem Alisonra gondolni,de sajnos nem tudom kiverni a fejemből.Mondjuk nem is akarom.Azt akarom,hogy az enyèm legyen ès csak az enyèm,de mind ez csak egy álom.

Lement a nap ès ideje volt lemennem vacsorázni.Csak remènykedni tudtam,hogy nem futok össze Alisonnal,sem a bátyjával,de ez úgy sem elkerülhetetlen,mert egy suliba járunk.

Lementem a nagy terembe ès nem láttam sehol a lányt akibe asszem beleszerettem.Amint elindultam a mardekárosok asztala felè Weasley mondta ki a nevemet.
-Malfoy!-kiáltott rám.
-Mit akarsz Weasley?-fordultam meg.
-Csak annyit,hogy hagyd bèkèn a hugom ès soha,de SOHA ne lássalak meg a közelèbe!-mondta egyre hangosabban.
Már az egèsz Roxfort minket figyelt ezèrt hoztam a formám.
-Mert?Különben mi lesz?-vágtam oda neki.
-Hogy mi?Biztos tudni akarod?-kemènykedett tovább.
-Elhiheted,hogy semmit nem akarok a hugodtól!-Kiáltottam gúnyosan.
Ès ekkor pillantottam meg a zöld szempárt....a rohadt èletbe!
Ekkor egy fájdalmas pofont kaptam attól a vèráruló szemèttől.Aztán hagytam,hogy üssön ès a földre kerültem.
-RON HAGYD ABBA!-kiáltott kètsègbe esetten a lány.
Aztán nem birtam tovább,hogy hagyjam magam ezèrt felkeltem a földről ès a falhoz szorítottam,ökölbe szorítottam a kezem ekkor egy hangra figyeltem fel ami a nevemet suttogja..
-Draco kèrlek ne bántsd!-szólt sírós hangon a kis vörös.
Elengedtem a Weasley patkány ès eltüntem.
Siettem a szobám felè,de a lány megfogta a kezem.
-Engedj el!-kiáltottam rá.
-Nèzz rám!-erősködött a lány.
Megfordultam ès láttam ahogyan vègig fut egy apró könnycsepp az arcán.
-Draco te vèrzel!-állapította meg.-Gyere ès lefertőtlenítem neked a sebeket.-seperte el az arcomból a szőke tincseim.
-Nem kell...-mondtam sóhajtva.
-Draco kèrlek hagyd,hogy segítsek.-mondta könyörgően.
-Jó!-vágtam rá.
Megfogtam a kezèt ès felvezettem a szobámba.
-Van itt valami amivel elláthatom a sebeid?-kèrdezte.
-A fiókomba van nèhány tapasz ès fertőtlenítő.-Válaszoltam.

Kivette a szüksèges dolgokat ès szembe ült velem.
-Szólj,ha lassabban csináljam rendben?-kèrdezte aggódva.
-Kibírom.-nyugtattam meg.
Elkezdte fertőtleníteni a sebeim
Nèhányszor felszisszentem de jól esett az èrintèse majd letapasztotta a sebeket.
-Kèsz is vagyunk.-rakta el a dolgokat.
Aztán amikor elköszönt ès az ajtó felè indult megszólaltam.
-Kèrlek ma èjjel aludj velem.-nèztem rá kèrlelő pillantással.
-Hát jó,mert tudod....-hallgatott el hirtelen.
-Mit kell tudnom?-kèrdeztem kiváncsian.
-Nem tudok aludni napok óta rajtad jár az eszem.-mondta ki hirtelen ès gyorsan.
-Èn sem tudok csak rád gondolok.-nèztem a szemeibe.
Mellèm ült ès megcsókoltam majd gyorsan elkapta a fejèt.
-Nem lenne szabad...-mondta halkan.
-Mièrt nem?-kèrdeztem èrtetlenül.
-Mert a bátyám...-halkult el.
-Most is kiálltam èrted!Èrted bármit...kedvesem!-mondtam lelkesítően.
Szorosan magamhoz vontam.
-Szeretlek Alison.-mondtam ki amit mèg soha nem mondtam senkinek.
-Hidd el èn is,de sajnos mi nem lehetünk egymásè...-mondta ki fèlve.
-De igen Alison!-mondtam.
-De a szüleid...-kereste a kifogásokat.
-Te nem akarsz velem lenni?-szegeztem neki a kèrdèst.
-Draco nagyon is akarlak,de a családunk miatt úgy sem lehetünk együtt!-mondta már sírva.
-Shhh....megoldjuk!-simogattam.
Majd az ágyra feküdtem ès ő a mellkasomon kereste a menedèket ès sírva aludt el majd èn is egy  kis idő után  elaludtam a kis vöröst ölelve.

küzdelem a szerelmünkértWhere stories live. Discover now