Rossz lány ~ Jó fiú

2.rész

Reggel hangos zajra ébredtem. Pontosabban az ébresztőmre. Basszus, ma suli van.
Gyorsan kinyomtam az ébresztőt és nehezen felkeltem az ágyból. Ásítva elindultam a fürdő felé és elvégeztem a reggeli teendőimet.

Mivel ma van az évnyitó, ezért egy fehér inget és a sulis szoknyát vettem fel.  Miután ezzel kész lettem kifésültem a hajam és hagytam, hogy a vállamra omoljon. Majd lesiettem a konyhába, ahol anyuval találkoztam.

-Jó reggelt-dünnyögtem, majd leültem az asztalhoz.
-Jó reggelt neked is kincsem, azért lehetnél ennél egy picit boldogabb is-mosolyodott el kedvesen anya és lerakta elém a tányért.
-Apu?-kérdeztem miközben elkezdtem enni a tojásrántottát.
-Hamarabb elment, lassan neked sem ártana menni Jessica.
-Jó, jó csak ezt még megeszem-mondtam, majd pár perc múlva felálltam, elköszöntem anyutól és már mentem is.

Amint kiléptem az ajtón, megéreztem a nap melegét. Nyár végi idő van. Ezt szeretem.
Feltettem a napszemüvegem, majd elindultam gyalog. Télen vagy, ha esik az eső apuval megyek kocsival. Régen motorral mentem mindenhova, mostmár rá sem merek nézni.
És ennek is Jasonhoz van köze. Imádtam vele motorral elmenni a közös helyünkre vagy bárhova. Mindegy volt merre mentem vele, nekem csak az számított, hogy vele legyek.

Amint oda értem a sulihoz be is mentem. Hiába állt kint sok ismerős, engem nem érdekelt. Köszöntem párnak majd be léptem az osztályterembe.  Bent már szinte mindenki ott volt kivéve Emili és Josh. Gondolom nem sokára ők is itt lesznek.

Leültem az ablak melletti leghátsó padba, majd kinéztem az ablakon, át az udvarra.  Most nem volt ott senki, már mindenki a termében volt és várta hogy apa, vagyis az igazgató megszólaljon a rádión keresztül. Ez nálunk a tábla fölött volt.

Még nézelődtem, mikor megláttam bejönni az ajtón egy új fiút. Barna, göndör haja szemébe lógott. Zöld szemeit a szemüvege vette körül.
Ajkai puháknak, csókolni valónak tűntek. Várjunk mi? Mégis miről beszélek én? Még csak gondolnom sem kéne ilyenre. Teljesen össze voltam zavarodva a gondolataim miatt, amikor is megláttam a szemem sarkából leülni mellém.

-Szia, Christian Smith vagyok-mosolygott rám.
-Sz-szia- én most tényleg dadogtam? Na ne.
-Tudod én új vagyok itt esetleg majd körbe tudnál vezetni?-vakarta meg aranyosan a tarkóját. Mármint milyen aranyosan? Ez nem én vagyok. Mégis miért gondolok én ilyenekre?!
-Miért nem ülsz máshova? Láthatod máshol is van hely és lehet más kiváncsi is rád- néztem rá mérgesen.
-Tudod szeretek az ablaknál ülni, de ha zavarok akkor...

-Köszöntök mindenkit az idei év tanévnyitóján-hangzott fel apa hangja. Hát ez remek.
Jókor kezdi el.
-Úgy látszik most maradok itt-mondta és vissza ült mellém.  Hirtelen megcsapott az illata. Wow. A menta mámorító illata keveredett az alma édeskés illatával. Kicsit hasonlított Jason illatához. Mai napig tisztán érzem ahogy nála a menta és a citrom erős párosítása keveredett. Imádtam.

-Téged hogy hívnak?-fordult felém hirtelen.
Rá néztem, de nem válaszoltam. Nem tudtam hirtelen mit is mondjak neki.
-Ohm... Jessica vagyok. Bocs, de én inkább megyek most- fel álltam és kifele indultam. Csakhogy éppenséggel még tartott apám beszédje. Hoppá.
-Parker kisasszony hová készül?-nézett rám mérgesen az osztályfőnököm, Mr. Brown.
-A mosdóba tanár úr, tudja női
gondok-kiabáltam vissza neki az ajtóból.

Amint kiléptem az iskola ajtaján belebotlottam Emiliékbe.
-Be se menjetek-mondtam nekik fej rázva.
-Történt valami Jess?-kérdezte aggódva Em.
Josh is kérdő és aggódó tekintettel nézett rám.
-Semmi, csak úgy döntöttem inkább haza megyek. Jöttök ti is vagy maradtok? Úgyis mindjárt vége.
-Én maradok még, de ti menjetek nyugodtan majd később beszélünk- mondta Josh majd homlokon puszilta barátnőjét és bement az épületbe.
-Elmenjünk a kávézóba?-kérdezte óvatos mosollyal Em.
-Az jó lenne, úgyis rég voltunk már
ott-vidultam fel.
Mindketten mosolyogva elindultunk. Pár perc alatt ott voltunk.

Ebbe a kávézóba már gyerekkorunk óta járunk. A hely régi, de hangulatos. A falak barnásak és régi hírességek képeivel van tele.
Az ablakoknál pár növény található. A helyiségben dolgozók mind kedvesek és sok vendég szokott itt lenni általában. A tulaja ennek a helynek egy idős házaspár. Jack és Lily.
Mai napig látni, hogy mennyire szeretik egymást, igaz néha néha vitáznak, de sosem tudnának egymásra haragudni.
Két, már felnőtt gyerekük van. Velük eddig csak kétszer találkoztunk. Viszont Jack és Lily legidősebb unokája, Troy itt dolgozik. Ő fogja átvenni majd az üzletet a nagyszüleitől.

Amint beléptünk az ajtón megcsapott a tipikus kávé és sütemény szaga. Hmm. Elfoglaltuk a szokásos helyünket ami az ablak mellett volt. Troy már szinte ott is állt mellettünk.

-Sziasztok lányok! Már végeztetek is?-húzta össze a szemöldökét.
-Mi igen-mosolyogtunk rá ártatlanul Emilivel.
-Ajaj, Jess apukád megint mérges lesz-ingatta a fejét. -A szokásost kéritek?
-Igen-mondtuk egyszerre Emilivel.
-Máris hozom-ezzel Troy ott hagyott minket.

-Na mostmár elmondod mi történt?-kérdezte kíváncsian Em. Elmeséltem, hogy mi történt és hogy mikre gondoltam.
-Jess ugye tudod, ha szeretnél ismerkedni más fiúval azt megteheted?
-Tudom Em, de nem hiszem, hogy készen állok rá. Sőt, szerintem már nem is tudnék mást szeretni-ingattam a fejem.
-Itt is vannak a kávék, plusz egy pogácsa neked Emili, neked Jess pedig egy szokásos áfonyás muffin. Egészségetekre. Ha kéne még valami tudjátok hol találtok-miután Troy lerakta elénk  a felsoroltakat megköszöntük és elment.

Beszélgettünk még és mikor befejeztük megállt mellettünk egy ismerős alak. Vagyis számomra ismerős. Kérdőn felnéztem rá és vártam, hogy mit akar. De ahelyett, hogy megszólalt volna leült mellém. Em tágra nyílt szemekkel és kérdő tekintettel nézett rám.
-Sziasztok! Te még biztosan nem ismersz engem. Az új osztálytársad vagyok. Christian Smith-nyújtotta Emili felé a kezét.
-Emília Johnson-nyújtotta vigyorogva felé a kezét. Jajj ne. Készül valamire.
-Jessica legjobb barátnője vagyok, hallottam már rólad-kacsintott rá. Mégis mi a fenét csinál?
-Ó, tényleg?-nézett rám zavartan Christian.
-Nem vagyis igen, de csak annyit mondtam, hogy az új osztálytársunk vagy-motyogtam.
-Értem. Ti sokszor jártok ide?
-Igen, de nekünk még dolgunk van szóval,
szia-másztam ki mellőle majd megfogtam Em kezét és oda mentünk a pulthoz.
-Szia Jack bácsi-mosolyogtam rá.
-Sziasztok gyerekek! Jó látni titeket. Máris mentek?
-Igen mennünk kell, de legközelebb tovább maradunk-ígértem meg neki majd gyorsan fizettem is és kiléptünk a helyiségből. Eközben végig éreztem magamon egy tekintetet. Az ő tekintetét.
Christian Smith tekintetét.