Rossz lány ~ Jó fiú

3.rész

Másnap a suli előtt elmeséltük a tegnap történteket Joshnak. Ugyan az a reakciója volt mint Emilinek. Már ketten jöttek azzal a sablonos dumával, hogy megint lehetek szerelmes. Ne zárjam el magam az új szerelemtől, stb... Ugyan már. Ők tudják a legjobban, hogy, amit ígérek azt be is tartom. Márpedig én megígértem, hogy nem leszek soha többé szerelmes. Az életben egyetlen egy szerelem létezik. És az már nekem megvolt.

Jelzett a csengő, hogy ideje bemenni órára. Az első óránk matek volt. Mrs. Jones a tanáruk. Nem jövünk ki valami jól.

Elfoglaltam a helyem majd Em és Josh elém ültek. Óra előtt pár perccel megérzetem magam mellett egy illatot. Christian Smith illatát. Felnéztem rá és felvontam a szemöldökömet.

-Hát te?-kérdeztem rá mikor leült mellém és mosolygott.
-Tegnap Mr.Brown azt mondta ez lesz a helyem.
-Na még mit nem!-csattantam fel.
-Ha nem tetszik, menj az
igazgatóhoz.-villantotta meg fehér fogsorát majd felállt és az ajtó felé bökött a fejével.

Mérgesen végig néztem rajta. Fekete Converse cipő és hozzá fekete farmer fedte lábait. Egyszerű fehér pólót viselt, rá pedig egy kék kockás inget vett fel. Nem is rossz. Szemüvege most is rajta volt. Hmm. Azt hiszem az a szemüveg inkább teszi aranyossá, mint helyessé.

Felálltam majd közvetlen elé léptem. Az orrunk hegye éppen hogy összeért. Láthatóan meglepte tettem, de amit ezután mondtam az még jobban meglepte.

-Tudod Parker igazgató úr a lányát szívesen látja bármikor. Akkor megyek oda amikor csak akarok-néztem rá magabiztosan.
-H-hogy micsoda? A lányát? Te a lánya vagy?-döbbent le teljesen.

-Gyerünk gyerekek mindenki menjen a helyére,
egy-kettő.-jött be Mrs. Jones a terembe.
-Parker kisasszony és a fiatal ember
mellette-nézett ránk mérgesen. -Ez önöknek is szólt!
-Rendben, máris tanárnő-halkult el Christian.
Majd leült mellém. Nagy szemekkel néztem rá.

-Ezt te sem gondoltad komolyan-suttogtam neki idegesen.
-Erre az egy órára melléd ülök, nem lesz semmi bajod, nem kell félni-suttogta vissza enyhe gúnnyal a hangjában.
-Mégis mitől félnék?-húztam össze a szemem.
Csak nehogy azt mondja tőle.
-Tőlem.-húzta mosolyra a száját. Ez az ember nem normális! Elegem van belőle. Nem elég hogy leült mellém, még veszekedni is akar. Na még mit nem!
-Mégis kinek képzeled magad? Ülj máshova!Most! Gyerünk!-ordítottam neki. Csak hát ugye óra volt. Amiről megfeledkeztem.

-Parker kisasszony! Hogy képzeli félbeszakítani az órát?-kiabált a tanárnő. -Mostantól minden órán a fiatal ember mellett fog ülni! És ezt közölni fogom minden tanárral! Az apjával pedig beszélni fogok a viselkedéséről!-Kiabált még mindig. Jesszus ez a nő.

Duzzogva végig ültem az órát. Aztán a következőt is. Meg a következőt, mert mint kiderült a tanárnő betartotta a szavát és minden tanárnak szólt, hogy Christiannek és nekem együtt kell ülnünk. Nem szóltam hozzá és ő se hozzám.

Amikor haza értem apa már az asztalnál várt anyával együtt. Ez fura.
-Hát ti?-kérdeztem gyanakodva.
-Ülj le. Beszélni szeretnénk a mai
viselkedésedről.-mutatott apa az előtte lévő helyre. Jaj ne.

-Mrs.Jones elmondta, hogyan viselkedtél ma az óráján és hogy szerinte megint olyan leszel, mint hónapokkal ezelőtt. Ezt nem akarjuk. Ezért anyáddal átbeszéltük a dolgokat és arra jutottunk hogy adunk 1 hónapnyi időt.
-És ez mit jelent? Ha illetlen leszek továbbra is ki fogsz rúgni?-viccelődtem.
-Jessica ez komoly dolog! Enged, hogy apád befejezze amit elkezdett.-csapott az asztalra anya. Apára néztem és vártam, hogy folytassa.
-Szóval. Mivel ez az utolsó éved így nem csak azt akarjuk, hogy legyél tisztelettel a tanárok felé, hanem azt is,hogy a jegyeid jobbak legyenek. 1 hónapot kapsz, arra hogy megtanulj tisztelettel bánni a tanáraiddal és jobb jegyeid legyenek.
-És ha nem?
-Akkor Októbertől Christian fog korrepetálni.-jelentette ki egyszerűen.
-HOGY MI?!

~~~~~~ 1 hónap múlva ~~~~~~

A beszélgetés óta elkezdtem tanulni. Újra. És jobbak lettek a jegyeim is. Kivéve matekból. Nem tudom megérteni azt a tantárgyat.
Mrs. Jonessal próbálok kedves lenni, hiszen nem akarom, hogy Christian korrepetáljon.
Apropó Christian. Még mindig mellettem ül és utálom hogy minden órán okoskodik. Kis stréber.

Órák után nem haza mentem, hanem apa irodájába. Amint oda értem kopogás helyet inkább benyitottam. Apa erre csak megrázta a fejét. Elmosolyodtam aztán hirtelen megláttam Christiant az asztala előtt ülni. Jaj ne már! Helyet foglaltam mellette és vártam hogy az előttem lévő személy elkezdjen beszélni.

-Jessica örülök, hogy egyre jobbak a jegyeid mindenből. Kivéve matematikából. Ez elszomorít. Látom rajtad, hogy nem érted ezt a tantárgyat ezért ide hivattam Christiant.-az említett személyhez fordult. -Christian arra szeretnélek megkérni, hogy korrepetáld Jessicát.
-Rendben uram. Ha úgy jó, akkor minden vasárnap átmegyek önökhöz.
-Nekünk megfelel és köszönöm hogy ilyen segítőkész vagy.
-Ugyan már ez csak természetes.-mosolygott kisfiúsan Christian.
-Haho, én is itt vagyok. Én ebbe nem egyeztem bele. Én ezt nem akarom!-csaptam az asztalra.
-Jessica, lányom. Jó helyre kell tovább menned tanulni.
-Ki mondta, hogy én tovább akarok tanulni?
-Ne kezdjük ezt el megint. Szerinted Jason milyen jövőt szánt neked? Ő is azt akarta, hogy kitanulj egy szakmát ami érdekel.-halkult el apa a végére.

Jason. Azt terveztük hogy együtt megyünk valahova. Igaza van apának. Ő azt akarná, hogy menjek. Fejlődjek a magam útján. Legyen belőlem valaki.
Elmosolyodtam, majd könnyes szemmel felnéztem.
-Rendben.-ennyit mondtam majd felálltam és kiléptem az ajtón. Elindultam, de nem haza. Hanem egy nyugalmasabb, csendesebb helyre. Ahol már rég jártam. Jason sírjához.