Vér ragad a kezedhez!

2. fejezet

Két teljes nap eseménytelenül telt el. Végig a szobámban tartózkodtam, nem ettem és nem ittam, mert nem voltam hajlandó lemenni. A legtöbb időmet alvással töltöttem. Ez alatt a két nap alatt legnagyobb örömömre nem akadt látogatóm. Azonban a harmadik nap már nem volt ennyire eseménytelen.
Fél tizenkettőkor kopogtattak az ajtómon.
-Fél óra múlva várlak lent a konyhában, ha nem jössz le én magam foglak lerángatni, beszédem van veled - hangzott a fiatal férfi hangja a túloldalról. Nem tűnt jó kedvűnek és hangjában ellentmondást nem tűrő hang csilingelt. Vajon mi baja lehet?
Gyorsan át öltöztem pizsamából egy otthoniasnak mondható szettbe, bele bújtam a papucsba és le sétáltam a lépcsőn. A konyhába érve felpattantam az egyik bár székre.
-Még nincs 12 óra - pillantott a karórájára - Azt mondtam akkor gyere - folytatta bunkón
Válaszra sem méltatva leszálltam a bárszékről és vissza sétáltam a szobába. 12:03kor indultam le és mivel a hosszú lépcső sorok miatt az út 4 perc, így 12:07-re értem a konyhába. Tudtam hogy belém fog kötni. De valamiért ezt is akartam. Hergelni őt. Hogy tudja, bármit tesz velem, bármit is akar tőlem, nem lesz könnyű dolga.
-Késtél - nézett rám gorombán
-És? - vontam meg a vállam majd leültem vele szembe a megterített két fős asztalhoz
-Ne szemtelenkedj velem, kislány - szorított rá a csuklómra
-Úgy viselkedek ahogy akarok, érted? - néztem a szemébe
-Nem, ez nem így van - mosolyodott el és még erősebben kulcsolta ujjait vékony csuklóm körül, mire halkan felszisszentem
-Eressz el! - préseltem ki fogaim közül fájdalmasan
-Hmmm...-gondolkozott el - Mit kapok cserébe? -húzta fel jobb szemöldökét
-Két pofont- vágtam rá kapásból
-Na-na nem pofozkodunk- szorított meg még erősebben
-Engedj! - suttogtam erőtlen hangon
-Mit is kapok érte?
-Semmit
-Egy fokkal jobb - lazított szorításán -De még nem az igazi -tette hozzá
-Mit akarsz?
-Hiszti nélkül bele egyezel abba amit ma kérek tőled
-Rendben- sóhajtottam, ő elengedte a kezemet én pedig hátra dőltem a székben.
-Egyél! -utasított
-Nem vagyok éhes - hazudtam. Igenis éhes voltam, hiszen két napja étlen szomjan voltam, de nem akartam az ő társaságában enni.
-Kopognak a szemeid és különben is rettenetesen rosszul hazudsz -közölte és én minden mindegy alapon enni kezdtem. Megettem az egész púposra szedett tányért és nyúltam az előttem lévő pohár borért.
-Arról lenne szó - kezdett bele tárgyilagos hangon -hogy ma este lesz egy céges buli, lesz kaja és pia, de...
-Te dolgozol?-döbbentem le
-Miért ne dolgoznék?
-Nem tudom, azt hittem a munka és a gyilkosság nem fér össze -dőltem hátra szórakozottan a széken, mire megforgatta a szemét és folytatta.
-Tehát ez az esemény elegáns kivételű, szép ruha, illedelmes viselkedés, és bájolgás mindenkivel
-Hát akkor viselkedj jól - feleltem fél válláról
-Jössz velem- ivott bele a Whiskyébe
-Mi?- csaptam le a poharat döbbenten
-Jössz velem -ismételte meg
-Miért?
-Mert azt mondtam. -mondta egy fokkal mérgesebben
-Nem is voltam még ilyenen!!
-Itt az ideje
-Nem tudom mit kell felvenni!
-A szekrényedben sok csini darab van, de azért legyél sexy is - közölte egy fél mosoly kíséretében
-Majd azt veszem fel ami a legjobban takar - közöltem és felálltam az asztaltól
-Hát ha találsz olyat
-Mikor is megyünk?
-5-re legyél kész, fél 7re ott kell lenni és 1 órás az út
-Rendben- bólintottam és felmentem
A szekrény valóban tele volt olyan darabokkal amik illetek ilyen fajta eseményekhez, azonban nem volt egy olyan sem ami mindent is takart volna. Vagy nagyon mell kidobós volt, vagy túl rövidnek találtam a szoknyát. Sóhajtva néztem a szépen elrendezett szekrényben logó csinos darabokat. A számat elhúzva kiemeltem egy piros testre simuló darabot. Ki vágott volt de nem mutatott olyan sokat, hogy ne merjem fel venni. Az alja viszont lehetett volna hosszabb is. Kivettem az egyik alsó kosárból egy vékony harisnyát és ledobtam az ágyra a ruhával együtt. Aztán nézelődni kezdtem a cipők között; lapos talpú sima fekete topánka, magassarkú fekete cipő, magassarkú fekete és fehér szandál, magassarkú hosszú szárú  csizmák; fekete,fehér és piros. Kivettem a pirosat és az ágy mellé helyeztem. Ekkor már 3 óra volt, ezért gondoltam bemegyek a fürdőszobába és szőrtelenítek. Fél óra múlva ezzel is készen voltam ezért mosakodtam, fogat mostam utána pedig vissza mentem a szobámba felöltözni. A cipőt még ott hagytam és harisnyába vissza sétáltam a fürdőbe. A tükörbe nézve meglepetten vettem tudomásul hogy tetszik amit látok. Sminkelni kezdtem. Nem sokkal később kész lettem és kivételesen nagyon jól sikerült. Még megfésülködtem aztán kimentem a helyiségből és miután magamra rángattam a csizmát lesétáltam a lépcsőn és a konyhába mentem. Nem találtam ott senkit. Kiszolgáltam magam és ittam még egy pohár bort az idegességemre. Nem értem miért engem vagy hogy egyáltalán miért kell elrángatni ilyen helyre, főleg ilyen eseményre.
-A fekete ruhának jobban örültem volna - hangzott fel mögülem mire én megijedtem mert nem számítottam rá
-Az a ruha egy pornó film forgatásra lenne jó maximum -forgattam meg a szemem
-Mennyit alkholizálsz még?
-Miért valami rosszat tettem már megint?
-Nem. Miattad van itthon bor is, nyugodtan ihatod. Csak menni szeretnék.
Meglepett a kedvessége. Nem is gondoltam hogy csak azért, pedig mondta hogy a bor nem neki való. De most olyan lágyan is szólt hozzám.
-Oh, persze. Mehetünk. -indultam el az ajtó felé
Kinyitotta előttem az ajtót majd bezárta maga mögött. Én pedig vártam rá. Amint megfordult alaposan végig mért, ami által azonnal feszengni kezdtem. Halványan elmosolyodott egy pillanatra, de azonnal el is tűnt az arcáról és felváltotta a megszokott komorság.
-Nem fogsz így fázni? -arca komor volt, de hangja kedves
-Nem hiszem -feleltem sokkal normálisabb hangnemben, mint ahogy egyébként beszélni szoktam vele
-Rendben. Szállj be - mutatott a ház előtt parkoló fekete kocsira. Gyönyörű volt. Oda sétáltam az anyós ülés felőli oldalra és bepattantam. Óvatosan becsuktam a kocsi ajtaját, aztán megcsodáltam a fehér bőr üléseket, majd hátra dőltem a kellemes vanília illatban és becsatoltam az övemet. Majd észrevettem hogy feljebb csúszott a szoknyám ezért kényelmetlenül fészkelődni kezdtem. Beszállt mellém a férfi ő is bekötötte magát majd rám nézett.
-Minden rendben?
-Persze, azt hiszem -válaszoltam
Az út további része csendben telt. Túlságosan is csendben. Bár a zene szólt és volt amikor mellettem a továbbra is idegen pasas dúdolta az ütemét, de a csend nem akart elillani és fullasztóan nyomasztó volt. Az út vége előtt kb 10 perccel azonban megszólaltam.
-Öhm..szóval..mi is a neved?
-Reece Walsh
-Ez igazi név vagy valami áll név amit használsz?
-Ez az igazi nevem, de ha valaki a partyn a nevemről kérdezne, akkor Damian O'Kelly
-Miért változtattál nevet?
-Hosszú történet...
-Rendben - húztam el a számát - És most én ki vagyok neked? Mármint miként kísértelek el erre a nem tudom mire? Játszam el hogy a barátnőd vagy a húgod, esetleg a kollégád vagyok? Vagy egy régi ismerős szerepében kell megjelennem?
-Hát őszintén szólva én sem tudom, egyszerűen nem akartam egyedül jönni és gondoltam ha te ott leszel nem fogom egyedül érezni magam - felelte bizonytalanul, most először nem volt határozott. De ez csak a pillanat töredéke volt ugyanis azonnal össze szedte magát. -Viszont elvárják már tőlem hogy mutassam be a barátnőmet mert olyan jó képű és sármos vagyok, hogy tuti van csak rejtegetem - forgatta meg a szemét -Úgyhogy a barátnőm leszel. Nem kell válaszolnod semmilyen hülye kérdésre velünk kapcsolatban. Majd én hazudok össze vissza mindenkinek te csak legyél ott mellettem és mosolyogj kedvesen!
-Rendben. -bólintottam
-Nem is ellenkezel? -lepődött meg
-Nem.
-Miért? -csúszott ki a száján
-Mert azt mondtam hiszti nélkül teljesítem amit kérsz. Viszont nincs tapi és nincs csók világos?
-Megegyeztünk. -mondta és leparkolt egy hatalmas ház elé -Megjöttünk- kötötte ki az övet
-Ez az? - néztem rá rémülten az óriás házat látva
-Igen.
-Oké - vettem egy mély levegőt és én is kikapcsoltam az övem és kiszálltam addigra már Reece mellettem volt. Sóhajtottam egy nagyot a házra nézve Reece pedig ujjait az enyémek köré fonta. Ahogy bőrünk egymáshoz ért, forróság futott végig a testemen.
-Minden oké lesz, ne parázz -szorított rá egyet a kezemre és elindultunk befelé.
A kertben volt megrendezve a party és a kert közepén egy hatalmas nagy medence helyezkedett el. Éppen mikor oda értünk volna az italos pulthoz ami a medence mellett volt kialakítva megszólították Reece-t
-Daminam! De örülök hogy látlak! És ki ez a csinos kishölgy? -kérdezte egy 60as évei körül járó néni
-Jessica néni! Szint úgy! A barátnőm - húzott közelebb magához és belepuszilt a hajamba, ez a mozdulat sor pedig ahhoz vezetett hogy megcsapott a nagyon is jó illata.
-Nem is mondtad nicsak, nicsak!
-Csak nem volt alkalmunk beszélni, mindenképpen maga lett volna az első akinek bemutatom Bethanyt.
- Csókolom! -intettem esetlenül
-Jaj de szép vagy drágám! - nézett végig rajtam
-Köszönöm -pirosodtam el
-És mióta tart a kis románcotok?
-Tegnap volt egy éve - vette át a szót Reece
-Gratulálok! Hiszen ez csodálatos!
-Igen az.
-Jól bánsz vele ugye Daminam?
-Természetesen, mint egy királynővel, ugye Bethany szívem? -nézett rám még mindig magához szorítva
-Igen- tűrtem a hajam mögé egy tincset és lefelé néztem
-Ó drága fiam! Milyen szerény a leányzó! Az ilyenek a mai világban ahol mindenki mutogatja magát nagyon kevés! Jól becsüld hát meg!-mondta a néni majd elnézést kérve elsétált tőlünk. Reece növelte a köztünk lévő távolságot és most már újra csak a kezünk ért össze.
-Hogy érzed magad? -nézett le rám, eddig fel sem tűnt, hogy milyen magas.
-Őszintén vagy udvariasan kell felelnem?
-Nekem őszintén, rajtam kívül mindenkinek udvariasan
-Oké. Akkor borzalmasan - válaszoltam egyszerűen
-Mi a baj?
-Idegennek érzem magam. Nem vagyok ide való és a hányinger kerülget ettől a sok jó pofizástól.
-Ismerős. De nem sokára úgy is megmondom, hogy rosszul vagy ezért indulunk.
-Most komolyan? Ezért kérdezted meg tőlem?
-Nem. Amúgy is ezzel az indokkal akartam lelépni innen -közölte ezért már nem voltam annyira dühös rá mint amennyire az akartam lenni az előző percben.
-Miért nem jössz ki a kollégáiddal?
-Nézz körül Beth! - nevetett fel -A kollégáim háromnegyede pletykás vénasszonyokból áll, az a maradék negyed pedig túl hajszolt 50 éves apukákból! Egyedül vagyok fiatal a cégnél. Kicsit sem találom a helyem köztük,érted?
-Igen értem. De akkor miért itt dolgozol?
-Sok csúnya dolgot tettem már ami által sokan ismernek, itt viszont senki sem gyanakszik.
-Még a pletykás nénik sem?
-Meglepő módon nem. -vonta meg a vállát
Ekkor hirtelen egy fegyver lövést hallottunk és a tömegben sikoltozni kezdtek.
-A francba- mondta Reece idegesen és erősen szorítva a csuklómat húzni kezdett maga után. Szó nélkül és reszketve követtem. Beszállt ő is és én is a kocsiba, aztán bele taposott a gázba. Eszméletlen gyorsasággal hagytuk el a helyszínt. Végig remegtem az utat. Mikor már biztonságosnak tűnt a terep a férfi rám pillantott.
-Hé- simította végig remegő combomat-Minden oké lesz- mondta én pedig naivan hittem neki és valamilyen szinten megnyugtatott az is hogy a keze még mindig a combomat simogatta.
-Mi volt ez? -kérdeztem remegő hangon
-Nem tudom
-Mondd hogy ehhez neked nincs közöd- kértem reménytelenül
-Nem tudom. Sok mindenben benne vagyok de ez most váratlanul ért és nem tudom ki zavarta meg a rendezvényt - hadarta idegesen
-Bajban vagyunk?
-Kibaszott nagy bajban - bólintott komolyan
A számat harapdáltam és az ujjaimat tördeltem.
-Nyugi - szorított rá egyet a combra
-Mégis hogy legyek nyugodt? Lehet mindjárt megölnek azt sem tudom mi folyik körülöttem és hogy egyáltalán ki mellett ülök! - mondtam ő pedig az utolsó érvet hallva azonnal vissza húzta a kezét én pedig abban a pillanatban meg is bántam, hogy említettem a kételyeimet vele kapcsolatban
-Nem fognak megölni- csak ennyit válaszolt, de ezt komolyan gondolta.
Erősen rá szorított mindkét kezével a kormányra és tovább vezetett. Nem telt el tíz perc és sziréna hangja csapta meg a fülem. Reece idegesen fordult hátra és miután realizálta, hogy minket akarnak azonnal gyorsulni kezdett.
-A büdös kurva életbe!! - kezdett szitkozódni
-Mit akarnak?
-Honann tudjam?? De nem kaphatnak el!! - válaszolta totál idegesen.
A haza út fél órával több volt mint eredetileg, de a rendőrséget sikeresen le tudtuk rázni. Én azonban egy kicsit sem voltam nyugodt. A ház előtt amint megállt az autó kiszálltam és becsaptam a kocsi ajtaját és indulatosan kiabálni kezdtem Reece-el
-Mond meg mi folyik itt! Mondd el hol voltunk és miért! Mondd el hogy én miért vagyok itt és hogy hogy kerültem ide! Vagy ölj meg azzal a rohadt fegyverrel ami végig a zakód belső zsebében pihent!!
Idegesen felém lépkedett. Ahogy elém ért megragadta mint két csuklóm és közelebb húzott magához, úgy nézett le rám.
-Nem mondok el semmit. Megmondtam, hogy nem foglak bántani, nem foglak kinyírni és közöltem azt is hogy nem hagyom hogy meghalj - nézett mélyen a szemembe én pedig alig fogtam fel hogy mit beszélt, mert elvesztem a gyönyörű szép égkék színű szemében és a szívem is gyorsabban vert a közelségétől. Erősen koncentráltam, hogy tudjam mit beszél.
-Érted? - szorított rá a csuklómra
-I-ig-igen - dadogtam
Halványan elmosolyodott és csuklómról a derakamra vezette a kezét, ami által egy rántással megszűntette a köztünk lévő távolságot. Egymáshoz préselődve, szótlanul néztünk továbbra is egymás szemébe. Majd Reece közelebb hajolt és ajkát az enyémnek nyomta. A gyomromban azonnal repkedni kezdtek a pillangók ahogy megéreztem puha ajkát az enyémen. Mi a fasz!! Milyen pillangók?? Bethany túl sok könyvet olvasol!!
Elvesztem a csókban és karjaimat először a nyaka köré kulcsoltam aztán bele túrtam selymes hajába és én is közelebb húztam őt magamhoz. Csókunknak a fegyver hangja vetett véget, ugyanis a golyó egyenesen Reece hátába repült, a férfi pedig össze rogyott a karjaim között.