Vér ragad a kezedhez!

3. fejezet

Gyorsan kellett cselekednem. Kivettem Reece zakójából a fegyverét és amint megpillantottam a tettest rá irányítottam a pisztolyt és gondolkodás nélkül meghúztam a ravaszt. Az idős férfinek a fehér ingjén azonnal átütött a mellkasa környékén a vérfolt. Össze rogyott és szenvedett. Én pedig gyorsan vissza tettem a helyére a lőszert, majd aggódva pillantottam a fiatal férfira.
-Bírd még egy kicsit, kérlek -simítottam végig az arcán, majd a vállát a nyakam köré fonva segítettem bemenni a lakásba. Benyitottam egy számomra ismeretlen szobába amit akkor szúrtam ki és besegítettem Reece-t, majd leültettem és körül néztem. A sarokban megpillantottam az elsősegély dobozt, amit azonnal felnyitottam és elállítottam a vérzést.
-Reece- paskolgattam meg az arcát- Muszáj bemennünk egy kórházba, hogy ki vegyék a hátadból a golyót
-Nem tudod te kivenni? Nem mehetünk kórházba, oda ki jönne a rendőrség is! Nem mehetünk...- mondta erőtlenül
-Igaz - húztam el a számát
-Ígérd meg nekem, hogy nem viszel kórházba! - úgy nézett rám mint egy kisgyerek miközben szorongatta a kezemet
-Jól van, ígérem! - nyugtattam meg
-Lehet megfogok halni, de téged soha sem akartalak bántani - mondta ki őszintén
-Nem fogsz, nem hagyom- nyeltem nagyot és a sírás kerülgetett.
-Nem tudsz mit tenni, már így is sokat segítettél rajtam.
-Oké. Megcsinálom én.-fújtam ki hosszasan a levegőt ezzel nyugtatva magamat.
Leszedtem a nem régiben feltapasztott kötést és néztem ahogy vérzik a háta, majd egy mély levegőt véve, nagyon erősen koncentrálva kiszedtem a golyót és vissza kötöztem a sebet.
-Köszönöm -suttogta
-Minden rendben lesz- nyugtattam ezúttal most én őt
Reece szép lassan behunyta a szemét és elaludt. Először megijedtem, hogy meghalt, de dobogott a szíve és pulzusa is volt.
Felszaladtam a szobámba, hogy keressek valami eszközt amin kutakodni tudok. Attól még, hogy aggódtam érte, ugyanúgy érdekelt, hogy mibe kevert bele. Végül az asztalnak a legalsó fiókjában találtam egy laptopot. Vissza mentem Reece mellé és felnyitottam a laptop tetejét. Volt rajta net, ami nagy részt hozzá járult ahhoz hogy nyomozni tudjak. Először az igazi nevét ütöttem be a keresőbe. Összesen 3 találatot adott ki rá. Rá kattintottam a legfelsőre. A cikk pedig egyenesen ledöbbentett.

"Reece Walshról utolsó információink, hogy miután kirabolta a Things nevű ajándék boltot és megölte az ott dolgozókat, majd bűntársait is, elmenekült a helyszínről. Azóta eltűnt személyként tartják számon. A nyomozás során kiderült, hogy több család életét oltotta ki és hogy a fiatalabb hölgyek között akadtak olyanok is akiket szexuálisan használt ki."

A sorokat döbbenten olvastam el egymás után legalább négyszer. Nem hittem a szememnek. Olyan más volt. De ha engem nem ölt meg akkor a második áldozata leszek én is? Iszonyatosan nagy csalódás ért. Most már a megvetés az undor és a félelem érzése kavarodott bennem.
Még mindig nem tudtam hogy hol vagyok hogy egyáltalán kinél vagyok. Mert egy név nem árul el sok mindent főleg akkor ha abból kettő van.
Gyorsan bepötyögtem a másik nevet is de itt csak a munkával kapcsolatos ügyeit adta ki. Majd rá találtam az unalmas cikkek között egy fokkal érdekessebbre

"Daminam O'Kelly

Sikeres író, emelett pedig a kiadójának dolgozik. Számtalanszor bizonyította már, hogy mindig van hova fejlődni és ez jelentősen meglátszik a Quotes, sentences and texts nevezetű kiadón, ami mára már világhírűvé nőtte ki magát. Azonban Daminam O'Kelly magánéletét homály fedi. Sohasem nyilatkozott születési körülményeiről vagy a családjáról, akik nem mellesleg egyetlenegy közönség találkozóra sem jöttek el. Vajon oka lehet a titkolózásnak?"

A két cikk között egyszerűen semmi hasonlóság nincs. Tehát senki nem sejti hogy ez a két ember; akiről a gyilkosságok szólnak, és akiről a világhírű sikerek  valójában egy és ugyanaz.

Én azonban tudtam. Csak éppenséggel nem tudtam vele mit kezdeni. Egyrészt mert bevoltam zárva egy számomra teljesen idegen helyre, másrészt mert nincs bizonyítékom.
Úgy döntöttem, hogy félre teszem azt ami volt köztünk vagy ami elkezdődhetett volna.