Összetört szívvel élek én még,
Nehezen veszek levegőt,
Nem bírni ezt a kínt.
Mit látok benned.. magam sem értem,
Áldozatok vagyunk, de legjobban Te.
Az illatod mi oly különleges.. megfogott, mit elrejteni nem lehet.
Rád nézek, s látom.. mit senki más nem szeret.
Külön világ vagyunk, de épp ettől lenne szép,
Amit Te mutatnál nekem, s mindazt amit én, (lekenyeznél).
Pár hónap volt talán ez a plátói románc,
Mit csak egyoldalú érzelemnek hívunk, hisz Te éppen vérzel.. mint egy szakadt lánc.
Szenvedek a hiányodtól, de méginkább illatod felejthetetlen rabságától.
Vérzek hát én is.. a különbség annyi:
Te másért, én pedig miattad szenvedni.
(2022. január 06.)
CZYTASZ
Verseim (vagy próbálkozásaim)
PoezjaSziasztok. A saját érzéseim, "vágyaim" játszanak ezekben a szövegekben, amiket szinte már-már versnek lehet mondani. (Ha lennének hasonlóságok valami máshoz amit már olvastatok, az szerintem csak a véletlen műve, mert ezek a lelki dolgaim szinte.) K...
