,...... Király........Ha tartaná Miklóst otthon, írá nagy kárnak.'Ilosvai
1
Toldi György pediglen kigondolta bölcsen,(Hogy egyik szavamat másikba ne öltsem)Kigondolta, mondom, kifőzte magában:Mikép legyen úrrá öccse vagyonában.Hát előbb mint Miklós, ő is Budán termett,Hogy Lajos királynál megássa a vermet.Fel is ment, mihelyest leszállott a lórul,S ilyen ajánlást tett a szegény fiúrul.
2
"Felséges királyom! keserű az nékem,Amit jelenteni gyász kötelességem;Keserű, mert vízzé csak nem válik a vér,Csak testvér marad az, aki egyszer testvér."Itt elhagyta, s mintha erősen zokogna,Szemét egy kendővel ugyancsak nyomkodta;Veres lett a szeme a nagy dörzsölésre,De könnyet a király nem vett benne észre.
3
A király azonban ilyenképen szóla:"Nem is hallottam még, hogy testvéred volna,Udvaromba miért soha nem vezetted,Be sem is mutattad, meg sem ismertetted?"György pedig felele: "Oh, uram királyom!Nekem az kiváltkép szégyenem és gyászom,De, -" (s nagyot sohajtott erre az egy dé-re),"Érdemetlen volna királyom kegyére.
4
"Miklós a tizedik esztendőben járván,Kimúlt szegény apánk s ő elmaradt árván,Apja helyett apja én akartam lenni,S belőle, mint illik, jó vitézt nevelni:De korhely, buta lőn: jóra semmi kedve,Hon maradt, betyárnak, pórnak nevekedve;Pedig erő benne volna módnélkűli:De mi haszna? lebzsel és a bajt kerűli."
5
Felelt a jó király: "Ejnye bizony nagy kár,Mégis rosszul tetted, hogy róla hallgattál,Azt mondád: igen nagy erő lakik benne:Csodálnám, ha harcra kedve mégsem lenne.De ami elhaladt, nem mult el végképen,Hozd fel őt, hadd lássam, hozd fel, kérlek szépen,Megtanul, majd meglásd, az én iskolámban;Ha nem, úgy is elmegy egy közember-számban."
6
"Köszönöm, köszönöm felséged kegyelmét,Méltatlan öcsémről ily jó hiedelmét,De jaj! minden késő: öcsém el van veszve,Szántszándékkal való gyilkosságba esve!Jaj! hogy ily panaszra kell nyitnom a számat,Megölé némelynap szerető szolgámat..."Monda György és nyögve egy kőszentre borult;A király ránézett s képe elkomorult.
7
Hogy miért borult el a király orcája,Azt nem mondta Györgynek, ez sem tudokálta;Hallgattak sokáig; végre a felségesKirály így töré meg a nagy csendességet:"Mégis van egy módon kegyelem számára,Hozasd fel a fiút mielőbb Budára:Egy erős cseh ví bajt Duna szigetében,Sok derék vitézem mult ki már kezében.
8
"Hadd jőjön fel öcséd és álljon ki azzal:Vagy erőt vesz rajta, vagy keze miatt hal,Ha győz, úgy derék fi, méltó kegyelemre;Ha nem, úgy vétkeért meg leszen büntetve."Ezt mondá a király; de nem örült rajtaA jó szívü bátya, sőt ekkép sohajta:"Jaj! mérthogy öcsémnek már ez is későn jön:Elment, bujdosóvá lett az egész földön.
9
"Hová, hová nem lett? elosont a háztól,El sem búcsuzott, csak a kapufélfától,Híre, hamva eltűnt, elveszett az útja;Él-e, hal-e már most? a jó Isten tudja.'Így sopánkodott György álnoksággal telve,Hej pedig hamis volt néki teste-lelke,A foga fejérit mindjárt kimutatta,Beszédének sorját emígy fordította:
10
"Neki már világ és törvény szerint vége,Jól tudom, rám nézne földi öröksége:El is foglalhatnám, elvehetném joggal,Hogyha úgy akarnék bánni a dologgal.De azt mondaná majd egyik avagy másik,Toldi György az öccse birtokára vágyik.Lám ni! azt a háztól világra zavarta,Aztán fogta, minden földét elfoglalta.
11
"Pedig Isten mentsen, hogy így elfoglaljam,S a világ bosszantó rágalmait halljam!Aztán meg ki áll jót, hogy reám nem törne,S elvett birtokáért öcsém meg nem ölne.Ezt én nem akarom és nem is tanácsos,Hanem im letészem széked zsámolyához:Hogy ki legméltóbb rá, felséged tudhatja,Királyi adomány-képen annak adja."
12
Elmondá Toldi György és hajlonga mélyen;A király kilátta, mi szándéka légyen;Kitalálta szépen a fő gondolatot,Melyet Toldi György úr szépen elhallgatott:Királyi levelet ohajtott felőle,Hogy öccsét könnyebben kitudja belőle,Ha netán kegyelmet nyerne idő mulva,És az öröksége után felindulna.
13
Hidegen mosolygott a felséges király,S így fogá meg Györgyöt saját szavainál:"Öcséd örökségét, jól van, elfogadom,S rá te vagy legméltóbb, tehát néked adom:Olyan feltétellel adom pedig néked,Hogyha holnap a cseh bajnokot kivégzed.Vár fokára tűzöd a levágott fejet:Úgy nyered királyi függő pecsétemet."
14
Toldi György veresebb lőn a főzött ráknál,Homályosan látott a szép napvilágnál,A faragott képek táncoltak körűle,Csak kicsibe mult el, hogy el nem szédűle;Aztán egy hidegség végig futott rajta,Fázott, mégis izzadt; elsápadt az arca,Elsápadt, hogy annyi vér se maradt benne,Mennyi egy szúnyognak egyszer elég lenne.
15
Megszólamlott aztán végre valahára,S így felelt szomorún a király szavára:"Mondom: nekem nem kell az öcsém vagyonja,Én lemondtam róla, lelkemet ne nyomja."Így szólott s köszönt a felséges királynak,Hazament s nekiállt otthon a hajának,Nekiesett tépni, homlokát öklözni:Csak lesték a szolgák: kell-e már kötözni.
