Strange Feelings /Hopemin/ /befejezett/

♡︎Jɪᴍɪɴ♡︎

2022.06.29. 20:51

Tegnap eljött hozzám Hoseok. Mérges volt. Azt mondta, napok óta nem tud elérni és nagyon aggódott értem. Néhány percig csak dühösen beszélt, majd mikor én elsírtam magam, azonnal odajött, leült velem szemben és szorosan magához ölelt.
Csak ültünk összebújva, én pedig percekig csak zokogtam.
Ezek után bedőltünk az ágyba és - szintén - egymáshoz bújva pihentünk. Hoseok a hajammal játszott, míg én csak lehunyt szemekkel feküdtem mellkasán és hallgattam a szívverését.
Utána rákérdezett, mi történt. Először nem akartam neki elmondani az igazságot, de úgy éreztem, ha titkolózok előtte, minden csak rosszabb lesz. Szóval elmeséltem neki mindent, miközben újra fel-felzokogtam.
Igen. Azt is elmondtam neki, hogy miért nem meséltem el eddig. Őszintén, mindenféle titok és hazugság nélkül.
Hoseok pedig nem lett mérges, sőt azt hiszem, csalódott sem. Inkább sajnálatot láttam csillogni gyönyörű szemeiben.
Nálunk aludt az éjjel, végig egymáshoz voltunk bújva. Sokáig gondolkoztam az éjszaka, majd miután csekkoltam, hogy biztosan elaludt már, óvatosan, úgy, hogy fel ne ébredjem, egy halovány, mégis hosszú csókot adtam ajkaira. Nem ébredt fel.
Nemrég ment haza, egészen estig velem volt. Nap közben nem történt köztünk semmi. Azt hiszem, viszonzatlanok az érzéseim...