A Csínytevések Királynője |Fremione f.f.|

2.

  Mint minden reggel, Hermione korán kelt. És mint minden reggel, Fred volt az első gondolata.

Kiment a fürdőbe, fogat mosott felöltözött, össze szedte a tanszereit és már ment is a klubhelységbe. Mindig ott várja meg barátait, hogy onnan együtt menjenek reggelizni. Amíg várakozott leült a kanapéra, elővette könyvét és olvasott.

Ez volt a kedvenc könyve. Sokszor úgy érezte, hogy a főhősnő ő maga. Reménytelenül szerelmes. Hermione is az volt. Sose gondolta volna, hogy valaha is egy fiú iránt így fog érezni.

Gondolatai elkószáltak. Megint. Akaratlanul is vissza emlékezett. Mi lett volna ha...? gondolta újra és újra. De tudja a választ. A fiú biztos kiröhögte volna. Másnapra már mindenki tudott volna róla. Csakis ez történhetett volna....

Néha elgondolkozik a másik opción. Elmondja Frednek, hogy tetszik neki. Nem is. Elmondja neki, hogy szereti. Majd a fiú bevallja, hogy ugyan így érez. Aztán....
- Á, jó reggelt Granger! Mit olvasunk? - süppedt be mellette a kanapé. Majd a másik felén is. Balra nézett ahonnan jött a hang. George volt az. Másik oldalára nézett ahol...

Ahol Fred ült. Kócos haja, féloldalas mosolya és mogyoró barna szeme ami mindig csillogott. Olyan vonzó volt....
- Jó reggelt, Mione - búgta, szinte a lány fülébe. Kirázta a hideg Hermione-t. Ezt a becenevet ő adta a lánynak még tavaly. És csak ő hívja így. - Mi jót olvasunk?
Kivette a lány kezéből a könyvet és bele olvasott. Addig a lánynak volt ideje őt megnézni. Álláig érő haján látszott, hogy még csak most kelt fel. Nyakkendője se volt össze kötve.

- Hát, ez...nagyon...lányos - adta vissza a könyvet Fred. Hermione akaratlanul is nyakkendőjéhez nyúlt, hogy bekösse neki. Miközben kötötte, érezte magán a fiú tekintetét. Elpirult, majd mosolyogva befejezte a nyakkendő kötését. Felpillantott a fiúra aki mosolyogva nézte. Ettől érezte, hogy még pirosabb lett ezért inkább előre fordult és olvasott tovább.

- És velem mi lesz? Én nem kapok ingyen nyakkendő kötést? Vagy az csak a mi szerelmes Freddienknek jár? - gúnyolódott. A lány oda kapta a fejét. Megakadt egy szón. Szerelmes. Mivan ha.... Nem - állította le magát a lány. Biztos Angelinába szerelmes.... Még a gondolatba is belesajdult a szíve.
George észrevette a lány hangulat változását.
- Vagyis... Mhmm..... Engem már nem szeretsz? Hah? Persze, értem, hogy megijeszt a tudat, hogy szeretni kell engem, a szívdöglesztőbb ikret. Jó, ha nem kötöd be, akkor majd én. - a lány felnevetett. Őszintén.

/×××/

Fred már reggel érezte, hogy jó nap lesz.
A nap kezdete jó is volt.

Miután elkészültek, Georgeval lementek a Griffendél klubhelységébe. Megpillantották Hermione-t, összenéztek és már a lány két oldalán is termettek.

Amíg Hermione George fele volt fordulva megnézte maganak a lányt. Ma is elképesztően néz ki- gondolta. Majd Hermione felé fordult.
- Jó reggelt, Mione - búgta a fiú a lány fülébe. Elvette Mione könyvét és bele olvasott. - Hát ez.....nagyon...lányos. - adta vissza a könyvet. Ránézett a lányra aki...

Aki a fiú felé nyúlt. Fred-nek egy pillanatra a lélegzete is elállt. Hermione elkezdte bekötni a nyakkendőjét. Fred áldotta az eget, hogy pont ma reggel nem kötötte be. Mostantól nem is fogom, ha ez lesz reggelente- elmosolyodott saját ötletén. Mikor a lány befejezte legszívesebben visszahúzta volna kezeit, hogy még foglalkozzanak vele.

Helyette a lány visszafordult és olvasott tovább. Testvérére pillantott aki úgy vigyorgott mint egy bolond.

- És velem mi lesz? Én nem kapok ingyen nyakkendő kötést? Vagy az csak a mi szerelmes Freddienknek jár? - gúnyolódott. A lány oda kapta a fejét.

Fred megtudta volna ölni ezért az egy szóért. Szerelmes. Igaza volt George-nak de tudta, hogy a lány majd azt hiszi, hogy Angelinába szerelmes. Pedig nem így volt. Ha tehette volna, oda fordítotja magahoz a lányt és megcsókolja. De nem tehette.

                         ~~~~~~~~~~~

A nap további része is jól telt. Elmaradt a dupla Legendás állatok gondozása óra. Fred, George és Lee addig a a folyosókon csatangoltak, valakit keresve aki kipróbálná a nyelvnyújtó nyalánkságukat.

- Ha láttad volna reggel Fred fejét Lee... - kezdett bele a mesélésbe George. Fred már szólni akart, hogy nehogy folytassa de ő folytatta. - Reggel leültünk a kis Granger két oldalára. Aztán Hermione gondolt egyet és bekötözte a mi kis Freddünk nyakkendőjét. Ha láttad volna a fejét! - nevetett. Lee is rákezdett, és ott szakadtak a nevetéstől. A fiú akin röhögtek, felvette egy paradicsom színét.

- Fejezzétek már be. Csak meglepődtem. Ennyi. Amúgy sincs nála esélyem... - motyogta már csak maga elé.
- Erre azt mondtam, hogy... várj idézem "És velem mi lesz? Én nem kapok ingyen nyakkendő kötést? Vagy az csak a mi szerelmes Freddienknek jár?" - kezdett el mégjobban nevetni.
- Nahhnheee. Máskor veletek megyek le az is biztos. - már a földön fetrengett a két fiú. Fred nem törődve velük otthagyta őket.
- Freddie szerelmes! Freddie szerelmes! - kezdett el énekelni George és Lee. Fred hátra se fordulva inkább ment a Nagyterembe. Mindjárt kezdődik az ebéd.

/×××/

A reggeli óta nem látta Fredet. De nem is volt baj így legalább a tanulásra koncentrál.

Elég unalmasan telt a délelőttjük. Még Hermione-nek is. Binns óráján, ha akar, ha nem még ő is beszokott néha aludni az órán. Ezért sokszor szégyellte is magát.

A Nagyteremhez tartottak Ronnal és Harry-vel ahol össze találkoztak Freddel. Mögötte lemaradva George és Lee jött nevetve miközben valamit énekeltek. Kicsit kellett figyelnie, majd meg is értette mit dalolnak. Freddie szerelmes. Ezt a két szót ismételgették. A lánynak megint összeszorult a szíve. Majd észrevették a lányt és megjobban röhögtek, Fred pedig elvörösödött.

Nem értette a lány mi történik. Lehet Fred nem is Angelinába szerelmes! A lányban felgyújt egy parány remény. De gyorsan el is tűnt amikor melette elment Angelina, majd az Ő karjaiba vetette magát. Hát persze... Hogy is gondolhatta? - korholta magát. Érezte, ha egy másodpercig is tovább nézi őket elsírja magát. Ezért inkább gyors bement a terembe. Ahol neki ment...

- Malfoy - sziszegte a lány.
- Á, Granger! Máskor nézz a lábad elé te kis...
- Ha befejezed a mondatot lenyeletem veled a pálcádat. - szólt egy nyugodt de annál fenyegetőbb hang. A lány tudta, hogy Ő az.
- Véded a kis sárvérűt Weasley? Nem értem miért barátkozik a családod ilyen....- de a mondatot nem sikerült befejeznie, mert Fred - az ő drága Frede - megütötte. Valaki felkiáltott. Mindenki őket nézte. A fiú már ugrott volna rá, hogy tovább üsse de lefogta George nagy nehezen.
Hermione nem tudta mit csinál. Oda fordult Fredhez és megölelte. A Weasley gyerek egyszerre megnyugodott és visszaölelte. Belefúrta a fejét a mellkasába a lány. Mélyen magába szívta a borsmenta és csokoládé illatát. Imádta ezt a fiú.

- Mr. Malfoy! Mr. Weasley! Itt meg mi történt? - ment McGalagony professzor a helyszínhez.
- Melyik Weasley? - kérdezte viccelődve Fred.
- Maga Mr. Weasley! Magyarázatot kérek! - közbe Malfoy már felállt és az orrnyergét masszírozta.
- Eltörte az orrom! - panaszkodott máris a mardekáros. McGalagony amint meghallotta, varta a magyarázatot. Fred ekkor elengedte a lányt. Hermione nem szívesen tette. Olyan jó volt Őt ölelni...
- McGalagony profeszzor - szólt nyugodtan Fred. Imádta Hermione a hangját. Legszívesebben erre ébredne minden nap... - Malfoy sárvérűnek nevezte Hermione-t. És hát maguk mondját mindig, hogy álljunk ki egymásért. Én pedig kiálltam Grangerért.
- De nem így gondoljuk! 10 pont a Griffendéltől és 15 a Mardekártól! És este 7-kkr az irodámban! Majd akkor megtudják, hogyan nevezzék egymást - nézett Dracora - és hogyan álljanak ki egymás mellett! - nézett majd Fredre és vissza ment a tanári asztalhoz.

Malfoy vicsorogva hagyta ott őket.