• Felix szemszőg
Hol is kezdjem... talán ott, hogy a nevem Lee Felix. Sidney-ből költöztem Seoulba, ahol beiratkoztam az új sulimba.
Ebben a suliban is megvannak a baráti csoportok, habár nekem nem nagyon vannak itt barátaim, egyrészt a külsőm, másrészt pedig a származásom miatt. Nem tudom miért de úgy érzem hogy az én osztálytásaim nagyon rasszisták.
Gondolom nem mondok azzal újat ha azt mondom utálom a sulit. Mindenki utálja, és természetesen mindenkinek meg van rá az oka. Egyesek azért nem szeretik mert korán kell kelni, sokáig bent kell maradni, a tanulás miatt, a figyelem vagy a fegyelem miatt, míg mások az ottani társaság miatt, vagy zaklatáok miatt. Én is az utóbbi esetnek lettem részese, ugyanis egy tipikus menő srác felfigyelt rám és nem hagy békén.
Egyszerűen szinte mindig ott terem mellettem, a barátaival vagy egyedül perverz dolgokat mond nekem, és hát sajnos elszoktak fajulni a dolgok az OLYAN dolgokig is.
Hétfő van. A suli folyosójának a közepén vagyok, és már is ott van. Nem tudom hogy hogyan csinálja, de mintha tudná hogy mikor érkezek meg a suliba, mindig itt vár. Rosszabb esetben nem csak vár, hanem egyenesen futólépésben közeledik felém. Most is ezt teszi.
Próbáltam nem kimutatni hogy mennyire gyűlölöm ezeket a szituációkat méghozzá azzal hogy félre fordítottam fejemet, és olyan fejet vágtam mintha azt sem tudnám hogy hol vagyok vagy mi történik.
- Áh, Felix! Jó reggelt! Hogy hogy már itt vagy? Te később szoktál jönni - mosolygott, majd egyre közelebb jött hozzám
- Ma korábban szerettem volna bejönni, hogy egy kicsit tudjak ismételni az óráimra - próbáltam kitalálni egy normális kifogást arra hogy ma reggel nem tudtam aludni és sokkal korábban érkeztem
- Oh, mit szólnál ha együtt ismételnénk a mosdóban, csak ketten - mosolygott, mire nem tudtam mit válaszoljak
- R-rendben? - mondtam egy kicsit halkabban
- Gyere - fogta meg a pulcsim ujját, és húzott a mosdó felé.
- Most hogy csak ketten vagyunk, szeretném tudni, hogy ki volt olyan fontos pénteken hogy nem méltóztattál bejönni - mondta miközben kulcsra zárta az ajtót
- Beteg voltam - talán jobban örült volna ha 40 fokos lázzal megrakott volna?
- Érdekes mentség, elhiszem. De azzal remélem te is tisztában vagy hogy aznap milyen dühös voltam, mert nem kaptalak meg. El sem hiszed hogy az egész hétvégémet elcseszte a te kis betegséged, ezért ma jár egy kis bünti is - mondta egy perverz mosoly kíséretében.
Ezekután annyira közel jött hozzám, hogy egy papírlap nem fért volna közénk. Pár percig csak az arcomat vizsgálta, majd ajkaimra mart és vadul falni kezdte őket. Annyira heves volt hogy sokszor belenyögtem csókunkba, amiket mosollyal díjazott.
Lassan kezeit levezette a nadrágom övéig, majd azt kicsatolva húzta le rólam az említett ruhadatabot, majd cipőimet is a földre dobta.
Óvatosan neki lökött a hideg falnak, majd lábaimat a dereka köré fonta.
Ő viszont nem vált meg nadrágjától, csak elővette a (író: hát ez most kurvára cringe lesz💀) a "kis Hyunjint", amivel szép lassan elkezdett belém hatolni.
Nem volt nagyon kellemes, sőt nagyon kényelmetlen volt a pozíciónak hála.
Miután teljesen bennem volt, lassan mozogni kezdett, ami hatására először halk nyögések, majd egyre hangosabbak töltötték be a helyiséget.
Mivel az első óránk infó volt és a tanár nagyon kedves, ezért nem nagyon siettük el a dolgot, mert majd megkérjük hogy igazolja le a hiányzásunkat.
Még pár percig faltuk egymást, majd miután mindketten elmentünk, óvatosan kihúzodott belőlem majd figyelve hogy a nadrágomra ültessen lerakott a földre.
- Ügyes voltál Lix - lihegett majd összeborzolta a hajamat.
Ezekután mintha misem történt volna otthagyott a földön, fájó hátsóval, kimerülten.
Miután sikeresen felkeltem a padlóról és összeszedtem magam, leültem a maradék óráimat és elindultam haza.
Egyszer azonban észre vettem hogy valaki ott sétál mellettem, és azt a valakit ismertem is.
Hyunjin volt az...
- Nem hittem volna hogy leülöd majd még azt a hat órát - szólalt meg
- Muszáj volt - sóhajtottam
- Ilyen az élet, nincs mit tenni - mondta, mintha nem miatta lett volna az egész
- Hát igen - mondtam rá sem nézve
- Na! Ne haragudj rám! - mondta mire ránéztem - Láttan hogy élvezed, ne is tagadd!
- Azt láttál amit akartál - mondtam egy cseppet sem kedvesen
- Álltalában jó megfigyelő vagyok - fényezte magát
- Annak örülök - sóhajtottam ismét
- Na de figyelj Lix! Ha valakinek akár egy külföldi barátodnak vagy családtagodnak elmered mondani ami ma vagy máskor történt, megalázlak az egész suli előtt - mondta halál komolyan ami eléggé ijesztő volt.
- Rendben - mondtam alighalhatóan
- Nem hallom! - mondta erőteljesen
- Rendben - mondtam mostmár jóval hangosabban
- Ügyes vagy Lixie, holnap találkozunk és ne feledd! Egy szót sem senkinek! - mondta majd elindult a saját háza felé.
________________
736 words
Ezt is kijavítom mert brutális dolgok vannak itt is💀
