-Hyunjin-ah! -Mi a baj,szivem? -Unatkozom!Menjünk el valahová! -De mégis hová? -Nekem van egy ötletem!-fordultam meg mosolyogva-Sydneybe! -Ennyire haza akarsz menni? -Nem csak nagyon rég voltunk!Vagyis voltam ott! -Elakarod mondani?-jött közelebb hozzám és hasamra simított -Egyuttal! -És mikor akarsz indulni? -Hm....Most!-ugrottam ki kezei közül és az emeletre vettem az irányt,hogy össze pakoljak -Na de Feliiiiiiiix!
Bepakoltam mindent!De anyáéknak is szólni kéne!
Éppen szaladtam volna le a telefonomért amikor neki mentem Hyunnak,aki egész végig az ajtóban állt
-Igazán segíthettél volna!-hiztizek -De olyan aranyos voltál! -De akkor is! -Szeretlek! -Tudom! -Akkor te nem is szeretsz!Igaz?!-megint kezd drámázni... -Nem!Szeretlek!Csak... -Csak?? -Néha nem értem mit miért teszel ... -Ez valamilyen szempontból nyugtató...de ezt hogy érted? -Hagyjuk!Nekem te így kellesz!-bújtam hozzá mire átölelt
-Tudod,Hyunjin...így nem érünk oda Sydneybe... -Csak még ma maradjunk itthon!Légyszi! -Jól van!-Ezzel az ágyra döntött
-Hyun! -Hm? -Szeretlek! -Én is!
Fáj!Kegyetlenül fáj a popim!
-Hyunjin-ah! -Hm? -Elég ha jővőhéten megyünk!-mondtam hiszen kegyetlenül fáj a popim... -Sajnálom!Nem kellett volna ennyire hülyének lennem!Most miattam fáj a popid!-puszilt orromra -Túlélem!Valahogy... -Remélem!
Legalább most jobban oda figyel rám!
-Felixie!Kész a reggeli!-tudom Hyunjin,és mennék is ha nem fájna ennyire a seggem!-Bocsi!El is felejtettem-jött ki értem a nappaliba.Magával szemben felemelt és letett egy székre...
-Ah!-szakadt fel belőlem,mire Hyunjin egyből rámkapta tekintetét,és perverzen mosolygott -Nem mondom,hogy tegnap nem hallottam elégszer!-puszilt számra mire csak szemet forgattam -Perverz vagy! -Nem is! -De! -Lehet! -Nem lehet,hanem biztos! -Jó!Az vagyok!De csak kicsit! -Na perzse!
Ezután ölébe húzott...nem mondom hogy nem fájt,de...
-Tudod...ezekkel a hangokkal beindítod a fantáziámat!-mosolyog -Még hogy nem vagy perverz! -Jól van na! -Nagyobbat mégha akartál se tudtál volna hazudni!-ezzel számra hajolt,jelezve hogy együnk különben engem fal fel!
-Ezután is te főzől! -Sajnos! -Tudod hogy szeretlek! -Tudom....
Ezzel lefeküdtünk a kanpéra és össze bújva aludtunk el,hisz egyikőnk sem aludt sokat az éjjel
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
