Reggel, szokásosan lementünk reggelizni. Én vajas croisant ettem, egy kis paradocsomal és teával. Miután megreggeliztünk, felmentünk a szobába.
Felvettem egy laza szetett és elindultunk város nézésre.
Gyönyörű volt a város és az idő is nagyon kellemes volt.
-nem tudom el felejteni-már a tengerparton ültünk és csak néztünk ki a fejünkből.
Tudtam mire gondol, de túl nagy bűntudatot éreztem ahhoz hogy válaszoljak.
Mélyet szippantottam a levegőbe és ki fújva azt hátra döntöttem a fejem, így élveztem a napsütést.
Éreztem hogy Ryan rám nézett. Választ várt.
Vettem még egy nagy lélegzetet(alig észrevehetően) majd azt ismét kifújva válasz adásba kezdtem.
-Én sem..- csak enyit tudtam ki préselni magamból. Nem tudtam mit mondhatnék.
Ryan csak sóhajtott egyet és vissza fordult a nap felé. Szemei gyönyörűen csillogtak ahogyan a nap meg világította. Szinte el lehetett veszni a szemeiben.
Észre vehette hogy figyelem, mert oldalról rám sandított. Én erre csak lassan vissza fordítottam a fejemet eredeti irányába. Abban a pillanatban semmi nem érdekelt. Sem Ryan sem mások. Lehunytam a szememet és csak hátradőltem a homokban. Kellemesen meleg volt. Körül ölelte a bőröm egyes részeit. Kellemes volt. És nyugtató.
Hirtelen egy árnyék takarta el előlem a d-vitamin adagolómat. Lassan ki nyitottam a szemem és Jackob arca fogadott enyhe féloldalas mosollyal.
-Szia Jake!- ültem fel a homokból hogy lerakhassa cuccait.
-hey- köszönt röviden Jake.
- Szia- Ryan hangjában enyhe mérget..már már idegességet lehetett ki venni. Jackob is Észre vehette mert rám nézett egy olyan "most rosszat tettem vagy mi az?" Pillantással. Én csak megvontam a vállam és néztem ahogy letelepedik mellém.
- minden oké Ry?- kérdezte kissé félve
