Reggel:
Reggel (megint) az ébtesztőmre keltem. Gyorsan felöltöztem:
És még tegnap este befestettem a hajam. (Egyszer élünk)
És már indultunk is Ryan ért. Amikor oda értünk a házhoz, egy negyvenes éveiben járó nő nyitott ajtót a "kis csapatunknak".
-jó reggelt, Ryan ért jöttünk, együtt utazunk Hawaira.- arcomra egy mosolyt erőltettem, mert nagyon nem bírom a nőt. Na mind1.
A nő arca mint valami villanykörte, felragyogott, és így szólt:
-ÚR ISTEEN! TE VAGY RYAN BARÁTNŐJE!?
-nem, nem mi csak.....- de a mondatot már nem tudtam befejezni mert Ryan nővére siettett oda hozzánk.
-ÚR ISTEN! RYAAAAN! GYERE MEGJÖTT A CSAJOOD!- mindenki ragyogó arcall nézett ránk.
-Hányszór mondjam már, hogy nem a barátnő.... - Ryan a mondata közben leért a lépcsőn de már nem tudta befejezni, mertegy hatalmas pofon érkezett a tarkójára, szeretett nővére felől. Amin én kénytelen voltam felkuncogni.
-Hogy lehetsz már ennyire bunkó
paraszt?!- Ryan nővére értetlen arcal fordult öccse felé.
-a kuuuu.... - mondatát most kivételesen nem ütés, pusztán az őt néző szülők akadályozták meg. Mind ezt a "kis családi jelenetet" végig néztük amíg Ryan anyukája (mint kiderült Rose- nak hívják) továbbra is szoros fogásban tartotta kezeimet, amit még a az üdvözléskor nyújtottam neki.
-gyertek csak be! - törte meg a csendet Rose
Beléptünk a házba, nem volt nagy de nagyon otthonos. A szoba narancs sárga falai szinte ragyogtak a melegszínű lámpa fényében. Az utca feé néző ablakon ömlöt be a meleg nyári illat.
Középen egy kis sötétbarna asztalt helyeztek el, körülötte egy 3,2 majd egy egyszemélyes bézs kanapéval.
-kértel valamit inni? - zökentetett ki gondolkodásombol Ryan anyukája.
-jaj! Dehogyis, Rose. Csak beugrottunk Ryan ért aztán megyünk is, nem zavarnánk.- mentegetőzött anyu
- Nem zavartok, Jess. Ryan meg úgyis csak most pakol össze-
-ohm...én egy hellt kérnék ha van-szólaltam meg kissé zavarosan.
-persze hogy van!-majd csillagos szemekel kivonult a konyhába és pár perc múlva már ki is hozta az italt.
-köszönöm-mondtam még mindig kissé zavarodottan. Anyu persze semmit nem szólt. Rég tudják már.
Az időt elbeszélgettük mire Ryan lefáradt.
Megköszöntük a vendéglátást, majd rohantunk is a reptérre. Ryan miatt nem volt már sok időnk. De egy gyors búcsú után felszálltunk a gépre. És indultunk is.
