*és ekkor valami furcsa történt*
Jackob megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
-Hannah... tudom hogy nem ismersz meg. Ami kicsit elszomorít, de megígértem hogy boldoggá teszlek. Ha Ryan-t választod, megértem. Csak azt szeretném kérni, hogy soha ne felejts el engem.- mikor befejezte a mondandóját elengedte a kezem és adott a fejemre egy puszit. Eszembe jutott. Jackob Steral, együtt jártunk általánosba és egy évig közép iskolába. Összejöttünk, de aztán a távkapcsolat nem működött.
-Jackob!-kiáltottam.
-Azt hittem már soha nem esik le!-nevetett fel.
Hirtelen a nyakába ugrottam. De hiba volt. Ryan jött le a lépcsőn full idegesen. Mikor meglátott, oda futott hozzánk.
-Hannah!-vidáman jött oda hozzánk.
-csakhogy végre megvagy! - átölete a vállam, majd várakozóan Jackobra nézett.
-Jack?-fürkészte az említett arcát.
- Igen tesó, megvárom amíg leesik neked is.- majd mű várakozásba kezdett.(szerk.:nézegette a nm létező óráját)
-Jackob!-nevette el magát Ryan
