Felejthetetlen utazás|Puf. Novella|

Felvilágosodás, Tagadás, Szerelem (9.)

"Nincs olyan, hogy jó vagy rossz. Ez csak az agy szüleménye."

~William Shakespeare

Nemecsek Áts szobájában, a földön ülve meredt maga elé, ahogy az elmúlt perceket pörgette újra és újra a fejében. Gondolataiból Feri szakította ki.

-Ernő? - kérdezte Feri Nemecsek szeme előtt integetve harmadszorra.

-Nem ugorhatnék le a tizedik emeletről? - kérdezte a falnak támasztva a fejét Nemecsek.

-Ernő...Tudod, hogy nem menekülhetsz minden alakalommal a szobámba, hogy elbújhass, ha Boka csak rádnéz. - magyarázta sóhajtva a fiú.

-Emlékszel arra amikor összefutottál a suli folyosóján Csengével, és egyszerre akartad azt mondani hogy jól áll neki az új pulcsija és azt, hogy szép szemei vannak, ezért azt mondtad neki hogy "Jól állnak a szemeid", majd rögtön utána elfutottál? - kérdezte horkantva a kisebb fiú.

Áts irritáltan morgott egyet az emék hatására, majd kis idő után megszólalt.

-Akkor sem csinálhatod ezt örökké.

-De mosolygott! - nézett fel kétségbeesetten újra a szőke fiú.

Áts segélykérő tekintettel meredt a plafonra.

-Akkor sem. - sóhajtott újra.

Nemecsek csak makacs hallgatással válaszolt.

-Tudod mit? Elmegyünk egyet sétálni, hogy mindketten elfelejtsük a szerelemmel kapcsolatos problémáinkat egy kis időre. Mit szólsz? - kapta fel Feri a pulcsiját, kérdőn nézve a felkászálódó fiúra, aki már mintha az öccse lenne, úgy belefészkelte magát a szívébe.

-Egyetértek. - bólintott Ernő, majd nyújtózkodva egyet elindult Áts Ferivel egy délutáni sétára, hogy egy kicsit elfelejthesse az állandóan Boka körül forgó gondolatait.

/|\°°/|\

Boka kétségbeesetten meredt Csónakosra, aki értetlenül bámult vissza rá, mivelhogy még mindig nem tudta meg, hogy mi a jó édes fenéért rontott be hozzá legjobb barátja. Gondolatolvasó sem volt, hiába szugerálta Boka szemeit vagy homlokát, úgysem tudta meg, mi baja van Jánosnak, így maradt a kalsszikus mód: megkérdezte tőle.

-Mi van, papuskám? Mi történt?

Boka erre ha lehet, még kétségbeesettebben meredt a fiúra, akinek igencsak kezdett elege lenni abból, hogy Boka így bámulja, és nem szól egy szót sem.

Boka bekötött keze utat talált a szabad kezéhez, s kapargatni kezdte a kötést. Csónakos ezt észrevéve gyorsan odament, és Boka kezeit fogva az alkarjánál belenézett a szemeibe.

-Papuskám, tudom, hogy homokos vagy, én meg elbűvölő, de ne bámuljál már rám így, és bökd ki végre, hogy mi bajod, mert nem vagyok gondolatolvasó, te pedig úgy nézel ki mint aki most látott egy csapat szellemet bulizni egy tömegsír felett. - ült le János elé. Boka frusztráltan sóhajtott, majd pár perc csend után megszólalt.

-Egymás szemébe néztünk vele. - nyomta meg a "vele" szót. Csónakos rögtön tudta, hogy Nemecsekről van szó, ezért figyelmesebben hallgatta barátját, aki annyit hajtogatott, hogy "belenéztünk egymás szemébe". Vigyor kúszott ajkaira, ahogy rájött, hogy előbb-utóbb úgyis megint ott fognak kikötni, hogy Boka Ernőről beszél neki a nap tizenkét órájában, miközben ő arra bátorítja, hogy adjon jeleket Nemecseknek, vagy hívja el randira. Megrázva a fejét fókuszált újra barátjára.