Felejthetetlen utazás|Puf. Novella|

Gigerli És Tajparaszt (13.)

"It is little by little that we
find the courage for it all"

~JH Hard

Csónakos épp egy újabb korsó sört húzott le, mikor Csele végre leült mellé. Tudniillik, ő körülnézett a bárban Barabás balhéja után, és Csónakost is hívta magával, de amaz nem szeretett volna menni, szóval egyedül indult el a felfedezőútra, és egy új becenevet ragasztott Csónakosra: Tajparaszt.

Erre visszakapta azt, hogy Gigerli.

Csele, akármilyen meglepő is volt ez-imádta a rendetlenséget. Persze, azt a hanyag, tinédzseres formáját, mikor egyszer egy hónapban elpakol, de egyébként tényleg nem volt az a kényes úri fiú. A ruháit is csak azért féltette, mert otthon úgy tudott miatta kapni kiskorában az édesapjától és édesanyjától, hogy napokig félve ellenőrizte minden percben a holmijait.

Persze, azért a belénevelt udvariasság és a szülei nézetei mindig felbukkantak akármiben, amit a Csele csinált, de kezdett egyre önállóbb lenni, a saját akarta szerint élni.

És Csónakos ezt is imádta benne.

Hogy küzdött, megküzdött mindenért és nem hagyatkozott a vagyonára, arra, hogy mit neveltek belé, hogy normális ember volt, és hogy szembeszállt a szüleivel.

Csele udvariasan kért egy vodkát és egy sherryt, majd továbbra is kecses, könnyed mozdulatokkal nézett körül.

-Mit nézel, te Tajparaszt? - kérdezte aztán derűsen.

-Én aztán semmit, papuskám. - vigyorgott vissza Csónakos.

Egy nagyobb csapat részeg ember vonult el mellettük, meglökve a Csónakos felé forduló Cselét, aki így csaknem a fiú ágyékára tenyerelt.

-Na de Csabika! Hova nyúlkálsz? - kérdezte a nevetést visszafolytva Andris.

-Parasztok...-morogta Csele elhúzódva.

-Hé! Azt hittem, én vagyok a paraszt! - háborodott fel viccesen Csónakos.

-Az ám. De te Tajparaszt vagy. Az én Tajparasztom. - jelentette ki ugyanolyan viccesen Csele.

-Nahát, Királyfi! Már kisajátítunk is? - hajtott fel egy újabb korty sört Andris.

-Hát hogyne! Minden jogom megvan hozzá! - húzta ki magát fölényesen Csabi, alig bírva visszafojtani a nevetést.

-És megbélyegezni is tetszik a saját tulajdonát, Királyfi, vagy ilyen könnyen eltulajdonítható? - hajolt közelebb pimaszul mosolyogva Csónakos egy "na ezzel biztos nem tudsz mit kezdeni" nézéssel.

Csakhogy nem számított Csabika "tudok én ám játszani" tekintetével, amivel közelebb hajolt, és ennyit súgott Csónakos fülébe:

-Gyere.

Csónakos negédesen felállt, és végig közel haladva Cseléhez, mindig érintkezve vele és pajkos pillantásokat váltva elindultak a mosdó felé.

Csónakos alig bírta magát tűrtőztetni, és a történtekre rájátszott az alkoholmennyiség is a szervezetükben, így Csele is egyre erősebben húzta-vonta maga után a fiút, aki a nagy sietségben többször majdnem megbotlott a saját lábában.

Ám Csele hirtelen megtorpant.

-Mit csinálnak ezek? - nézett elképedve Csele.

-Az a Kolnay meg a Barabás? - hunyorított Weisz megállva a fiú mellett.

-Ja. Ők azok, basszameg. - füttyentett Csónakos beállva szorosan Csabika mellé, figyelve a már ellátott Barabást.

-Ezek táncpárbajoznak. - vihogott fel jócskán illuminált állapotban Richter Leszikre támaszkodva mellettük. Mellesleg senki nem tudta, mikor lett ennyire részeg, és hogy hogyan következtette ki a táncpárbajt, de mielőtt bárki megkérdőjelezte volna a dolgot, Ernő is megszólalt.