𝗵𝗼𝗹𝘁𝗼𝗱𝗶𝗴𝗹𝗮𝗻 || 𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸

3|| mert van élet a halál után

Szerelme kórházi ágyán ült, s megint csak beszámolt a nap eseményeiről.

Tudta, hogy Taehyung nem észleli szavait, mégis úgy érezte, meghallgatja őt.

Mikor éppen az odavezető út lefestésébe kezdett volna bele, fülsüketítő sípolást hallott, mely először nem tudta, honnan származik.

Majd a párja melletti monitorra vezette tekintetét, mely az eddigi dombos táj helyett csak egy kopár, sík teret mutatott.

Azonnal a nővérhívó gombra helyezte kezét, s olyan észtvesztően nyomta, mintha élete múlna rajta.

De végülis pontosan ez történt.

Mire megérkeztek az orvosok, addigra már sápadtan, remegve, s könnyes szemekkel vizslatta Taehyungot.

Rengetegen próbálták visszahozni az élők közé, de mindhiába; a fiú már a csillagokat számlálhatta az angyalok közt.

Jeongguk azt érezte, semmi értelme élnie ezután. Tekintete üres volt, amolyan semmitmondó.

Pár órával később Taehyung orvosa egy színes borítékot szorongatva jelent meg a fiú előtt, s kezébe nyomta azt.

- Ezt Mr. Kim hagyta önnek, még mielőtt kómába esett volna. Azt kérte, csak akkor adjam oda önnek, ha ő már nem lesz. Sajnálom, hogy nem tudtunk rajta segíteni. Részvétem. - mondta, s aki jobban megfigyelte őt, apró könnyeket vélhetett felfedezni szeme sarkában.

Jeongguk a sírásból feleszmélve nyitotta ki a borítékot, s olvasni kezdte a gyöngybetűkkel írt sorokat.

"Kedves Jeon Jeongguk!
Tudod, mikor olvasod ezt a levelet, én valószínűleg már nem leszek veled testileg. De tudd, ha felnézel az égre, mindig vissza fogok mosolyogni rád. Ezt a levelet azért írom, mert szeretném, ha halálom napján kimennél a kedvenc folyónkhoz, s ott gondolnád végig, milyen volt velem. Én nagyon remélem, hogy egyszer találsz magadnak valakit, aki jobb mint én, s akivel elfeledheted minden bánatod, akivel beteljesülhet az álmod. De engem ne felejts el soha, rendben? Szeretnék veled találkozni a túlvilágon. Szeretnélek megölelni majd.
S szeretném veled számolni a csillagokat.
Megteszed ezt értem, szerelmem?

-Kim Taehyung, 2016„