Az álom és a valóság között - Befejezett -

T I Z E N H A R M A D I K F E J E Z E T

••••• Diana Moore szemszöge •••••

   Reggel a telefonom ébresztőjére keltem, mire kelletlenül nyögtem egyet.

   - Ne menj még! - szólalt meg halkan hátam mögül Harry, mikor ki akartam mászni mellőle az ágyból, hogy kinyomjam az ébresztőmet és el kezdjek készülődni a suliba. Felkuncogtam, amikor vissza húzott magához és a fejét a nyakam hajlatába temette.

   - Legalább hagy nyomjam ki az ébresztőt, oké? - kérdésemre csak hümmögött egyet, majd engedett a szorításán, így ki tudtam mászni az ágy szélére, és kikapcsolni az ébresztőmet.

   - Gyere vissza! - szólalt meg a fiú az arcát beletemetve a párnába, amikor felkeltem az ágyból, és a fürdőszoba felé indultam.

   - Persze, hogy utána még 1 óráig ne akarj kiengedni, és elkéssünk a suliból is, igaz? - fordulok felé a fürdőszoba ajtajából.

   - Ühüm! - válaszol hümmögve egyet. Válaszára csak felkuncogtam, majd végül közelebb mentem hozzá, és egy puszit nyomtam a reggeli puffadt arcára, amire ő csak morgott egyet.

   - Na gyerünk, elmegyek zuhanyozni, addig szedd össze magad! - mondom, majd elindulnék megint fürdő felé, de Harry elkapja a kezemet.

   - Csatlakozhatok? - húzogassa fel le a szemöldökét, mire csak megforgatom a szemem, majd bólintok egyet, mire egyből kipattan az ágyból, és elkezd magával húzni a fürdőbe, ahol aztán utánunk be csukja az ajtót.

•••••♡•••••

   A zuhany és a reggeli után Harry kocsija felé vettük az irányt, amikor a telefonja végre a kezébe akadt, és megtorpant.

   - Bassza meg! - káromkodik egyet, majd a kocsi felé bök a fejével, hogy szálljunk be.

   - Mi történt? - kérdezem, ahogy beszálltunk mind a ketten az autóba. Kérdésemre csak a kezembe nyomta a telefonját.

   - Olvasd fel hangosan! - morogja, közben meg elindítja a kocsit, és utunkat a suli felé vesszük. A képernyőn megint az a csoport volt látható akik bele rángatták ebbe az egészbe.

   "Remélem élveztétek a közös együtt létet, ugyan is már csak egy heted maradt vele, kereken egy hét múlva meg szépen elmondasz neki mindent, és össze töröd a szívét! Jó volt veled üzletelni! ;)"

   - Mégis honnan tudják egyáltalán, hogy lefeküdtünk? - csapok egyet idegességemben a combomra.

   - Nem tudom, de előre is ne haragudj, azért amit majd akkor fogok neked mondani! Semmit ne higgy el majd abból amit akkor mondok, semmi nem lesz igaz! - kezdte, de félbe szakítottam őt, azzal, hogy a kezemet az ő kezére tettem, ami a sebváltón volt.

   - Tudom, nem kell semmiért bocsánatot kérned, nem a te hibád ami történt, és azt is nagyon jól tudom, hogy amit mondani fogsz abból semmi nem lesz igaz, de azt is tudom, hogy így is szarul fog esni, és hogy valószínűleg sírni fogok! - rántom meg a vállam, olyan nem törődőm stílusban.

   - Szeretlek! - szólal meg egy pillanatra rám vezetve a tekintetét, mire elmosolyodok, és úgy válaszolok neki, hogy felé fordulok.

   - Én is szeretlek!

   Amint megérkeztünk a suli elé, kipattantunk mind a ketten az autóból, majd kézen fogva indultunk el a suli bejárata felé, viszont mielőtt még elérhettünk volna oda, útközben találkoztunk Martinnal és barátnőjével Rubyval.