Kopogtatok kettőt az ajtón, majd hallok egy halk választ. - Szabad!- Invitál beljebb egy barátságos hang. Benyitok, majd egy mosolyt erőltetve belépek a házba.
-Sziasztok!- Adok mindenkinek egy puszit, majd unokatesómhoz, Lilihez fordulok, akinek szokás szerint két puszi helyett hármat adok.- Lili...-Kezdem.- Azt hiszem beszélnünk kell.
-Csinálok kávét, aztán felmegyünk a szobámba, jó?- Simogatja meg a vállamat.
Kis mosollyal az arcomon bólogatok, majd belemerülök a kávéfőző zajába és csak nézem, ahogy a víz a kávéval egybe folyik egyetlen egy cseppben...- Cukor?
-Tessék?- Kérdezem kissé kótyagosan Lilitől.
-Azt kérdeztem, hogy hány cukorral kéred a kávédat.- Alig tudja kimondani a szavakat a nevetéstől- Neked tényleg elvette valami az eszed.
-Látod ebben igazad van. Amúgy három cukorral és egy kis tejjel szeretném- Végre én is őszintén nevetek végre hosszú napok óta először.
Felindulunk a szobába, Majd a lépcsőfordulóban Lili valami olyasmit mond, hogy délután jönni fog András. Nem értem hirtelen, hogy miért közli velem, hogy jönni fog a nagybácsija. Főleg egy ilyen széles vigyorral az arcán. Minden esetre visszamosolygok és csak egy szó jön ki az ajkaim közül.- Rendben.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Iszogatjuk a kávénkat és azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne megoldani ezt az egész Bencés ügyet.
-Dobd ki a picsába.- Mondja Lili hirtelen felindulásból.
Eközben én félre nyelek és hosszas fuldoklás közepette próbálom kinyögni a mondandómat, mert nem vagyok benne biztos, hogy jól hallottam-e az előbbi kijelentést.- Tessék?
-Elismételjem még egyszer? Dobd ki a picsába. Senki ne mondja meg neked, hogy mit hogyan csinálj. Tudtommal nem az anyád és nem is az apád, hogy megmondja, hogy mit csinálhatsz és mit nem.
Tudom, hogy igaza van, de mégis reménykedem benne, hogy ha adok neki egy kis időt, akkor megváltozik.-Várok még egy hetet.-Válaszolom határozatlanul.
Bár tudom, hogy nem ért velem egyet, mégis az én oldalamra áll.- Rendben, de csak egyetlen egy hetet. Egy perccel sem többet!
Hangos sóhajtásom betölti a kis szobát.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Menjünk le, mert azt hiszem megjött András.- Indul meg a lépcső irányába. Még csak azt se várja meg ameddig mondom, hogy rendben, vagy hogy ne, még maradjunk egy kicsit. Hihetetlen ez a nőszemély.
A lépcső utolsó fokain meglátok egy barna hajú, kék szemű, laza testtartású fiút. aki olyan 17-18 éves lehet.
-Ő meg kicsoda?- Kérdezem megszeppenve Lilitől.
- Bia... Mondtam, hogy jönni fog az András...- Kérdőn néz rám. Lát rajtam egy kis izgatottságot, illetve meglepettséget.
-Azt hittem, hogy a nagybácsid András...- Mondom kicsit hangosan, amire az ismeretlen rám néz. Kínosan leballagok az utolsó pár fokról, majd rápillantok az órára.- Lili, ideje mennem.
-Ne már Bia, maradj még egy kicsit! Legalább egy tíz percet...- Kérlel Lili, de már hat óra van és mennem kell a buszra.
-Nem lehet. Messze van innen a buszmegálló...
- Legalább köszönj oda Andráséknak, addig elintézem, hogy Ádám felvigyen a pályaudvarra.- Néz rám boci szemekkel.
-Nem szeretem, amikor így nézel rám, de rendben.- Adom be végül a derekamat Lilinek. A konyhából egyenesen a nappaliba veszem az irányt, majd a bizonyos András és a másik unokatestvérem, Áron felé fordulok.- Sziasztok!
András meglepett és kíváncsi arccal néz rám.- Szia! András vagyok!- Mosoly kerekedik az arcára.
-Öhm igen... tudom... vagyis na... Bia vagyok.- Mosolygok vissza zavartan. Azok a szemek egyszerűen gyönyörűek. Teljesen megbabonáztak. Azon gondolkodom, hogy most ez egy igazán filmbe illő jelenet. Adott egy lány, akivel rosszul bánik egy srác. Aztán hirtelen jön a hős lovag- aki jelen esetben nem szőke, hanem barna- és megmenti a bajba jutott lányt és életük végéig boldogan élnek, míg meg nem halnak... Na jó, talán túl sok filmet nézek.
Lili lép be a szobába, Ádámot magával rángatva- Na készülődj és mehetünk mindannyian. Valamennyien Ádámmal megyünk, a többiek a nagybácsikámmal,- hozzám fordul nevetve- az igazi Andrással.
Tudni kell azt, hogy Liliéknek a vezetéknevük András, ezért zavarodtam össze.- Rendben főnökasszony, mehetünk.- Mondom egy szemforgatás kíséretében.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Beülünk Ádám kocsijába,- Természetesen Ádám a volán mögött, Lili az anyósülésen, Áron bal hátul, én pedig az anyósülés mögött helyezkedek el.- de Áron egy pillanat alatt ki is száll az autóból- Várjatok egy percet.- Mondja, majd eltűnik.
Egy perc múlva- Na ez tényleg gyors volt.- Mondom Áron felé fordulva. Vagyis mégse. Meglepetésemre András szállt be Áron helyett. Ez a nap esküszöm egyre jobb és jobb. Inkább meg se szólalok, mert kínosabbnál kínosabb helyzetekbe hozom magam.
-Hol van Áron?- Kérdezi Lili.
-Azt mondta, hogy jobb helyem lesz itt.- Rám néz, majd elereszt egy mosolyt. Hát esküszöm itt olvadok el.
Elpirulok, s a szívem vagy háromszor olyan gyorsan elkezd verni...- Ádám kérlek induljunk, mert lekésem a buszt.
VOUS LISEZ
Szüntelenül szeretlek
Roman d'amourHálás vagyok minden olyan embernek, aki valaha az életem része volt. Főleg neked Szerelmem! Te vagy az egyetlen és örök személy az életemben. Igaz történet. A jogosulatlan felhasználás büntető- és polgári jogi következményeket von maga után.
