Az úszócsapat | TaeKook ff.

2. -

Taehyung szemszöge
_________________________________

Hazaérve egy nagyot sóhajtva dőltem le a kanapén. A bulizást egyáltalán nem nekem találták ki, de még a kisebb iszogatásokat sem. A betegségem miatt amúgy sem szeretek itthonról csak úgy eljárkálni. Amíg nem voltak rendszeres asztma rohamaim addig eléggé eljárós típus voltam, nyaranta csak aludni jártam haza. Viszont ez a gyors lefogyás nagyon rátett a szervezetemre, s a betegségemre is.

- Taehyungie, kérlek ne maradj sokáig. - szólt rám az anyukám az ajtóban, mikor meghallotta annak a nyitódását. Még gyorsan odarohanva hozzá nyomtam egy puszit az arcára. - Nálad van az inhalátorod? - kérdezte a zsebeimbe nyúlkálva, mire halkan felnevetve aggódásán kezdtem bólogatni.

- Igen, minden nálam van. - mosolyodtam el. - Kérlek ne maradj sokáig fent anyuka, nem lesz gond. - öleltem meg, majd még egyet intve vettem fel bakancsom, s a vaj színű kabátomat, majd indultam meg a megbeszélt bár felé.

A havat csak úgy rugdostam le a bakancsomról. Szeretem ezt az időt. Sokkal jobban szeretek melegen, beöltözve lenni, mint egy pólóban, s rövidnadrágban. Inhalátoromat előkapva szívtam bele miközben a holdban kezdtem el gyönyörködni, mint minden egyes este. Mivel télen sokkal hamarabb sötétedik így sokkal tovább láthatom a holdat, mint nyáron. Órákig tudnám azt figyelni ahogy ragyog, egy kis fényt az utakra világítva ezzel.

Nem sokáig élvezhettem a kis fényt, a havat a bakancsomon hiszen már a kis bár ajtajánál véltem magamat felfedezni. Igen, hiszen az ember mikor sokáig töpreng valamin hamar elszalad az idő.
Egyet sóhajtva fogtam a kilincsre, majd azt lenyomva léptem be a bárba. Az alkohol, cigaretta szag helyett egészen mást éreztem. A hely nem bűzlött, sőt még csak hányás foltok, koszos poharak sem voltak sehol. Meg lehet, hogy hamar jöttem, s csak most fog a buli kezdődni, viszont nem tűnik nekem olyan lepukkant, nem törődöm helynek. Egy hosszú asztalhoz sétáltam ahol már ült egy fekete bőrdzsekis alak. Mivel ki volt írva az asztalra, hogy az igen is a miénk, így az alakkal szemben foglaltam helyett, viszont azelőtt kabátomat fa székre terítettem.
Fejemet kicsit lehajtva próbáltam belesni fekete baseball sapkája alá, kevés sikerrel.

- Ennyire kíváncsiak vagyunk, újonc? - hallottam meg Jeongguk mély hangját, mire egyet ugorva raktam szívemre a kezemet. Úgy el voltam foglalva azzal, hogy kiderítsem ki az, hogy észre sem vettem a kisebb mocorgásait. Kezeimet magasba emelve ráztam meg a fejemet.

- Ne haragudj, csak.. - akadt el a szavam, majd nyelve egyet folytattam. - nem tudtam ki az. - nevettem fel kínomban, amit persze a fiatalabbik egyáltalán nem viszonzott. Tarkómra simítva próbáltam a kisebb pírt eltakarni arcomról ami zavaromba jött ki arcomra. Még be sem mutatkoztam rendesen, már is leégettem magamat. Mikor viszont felnézett sapkájából egyet meghajolva köszöntöttem. Sapkáját levette magáról, s haját megrázva pillantott szemeimbe.

- Nem gondolod kicsit világosban vagy az iváshoz? - nézett rajtam végig, mire csak elfordítottam piros arcomat. - Vagyis.. - köszörülte meg a torkát, majd pillantott újra arcomra. - ha lehányod, vagy esetleg valaki ezt megteszi nagyon nehezen jön ki a fehér ingből. - bólintott, majd a dzsekijét levette magáról, s az a saját székén foglalt helyet. Igaza volt. Egy fehér ingben és bézs lenvászon nadrág nem a legjobb választás volt ide.

- Mindegy, nincs sötét színű eljárós ruhám. - ráztam meg a fejemet, majd előttem lévőre pillantottam, újra. Szemeim akaratlanul kicsit lejjebb vándoroltak a vállára, majd pedig a mellkasára. Egy fekete kardigánt viselt ami igazán kiemelte nagy vállát, s kisebb mellizomzatát. Újra arcára pillantva néztem önelégülten vigyorgó ajkaira, mire arcom újra elfordítva pillantottam az éppen ajtón bejövő kisebb csapatra. Csak egyet megkönnyebbülten sóhajtottam, s integettem mindenkinek. Seojun mellettem foglalt helyet, amíg a többiek inkább Jungkookot próbálták körbe venni.

Mikor mindenki megérkezett először hosszabb italokat kezdtek el kínálgatni, míg voltak bátrabbak akik egyből röviddel indítottak. Én pár boros cola után is szédülni kezdtem, úgy éreztem, hogy forog velem a világ. Persze, mit gondoltam? Elszoktam teljesen az ivástól, nem is bírja már úgy a szervezetem mint eddig. - Ezt az új tagunkra! - nyújtott oda nekem egy rövid italt Seojun, ami, hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy mi volt. Mindenki kezébe véve italát nyújtotta fel, amíg én kérdően néztem az előttem lévő két centes pohárra. Kezembe véve azt emeltem fel én is, s mindenkivel koccintva emeltem orrom elé az erősnek tűnő italt.

- Nem szagolgatni kell, hanem inni, Hyung. - szólt nekem oda az előttem lévő, mire csak egyet nyelve húztam le. Torkomat egyből marni kezdte a hideg ital, s könnyeim is folyni kezdtek. Kicsit megremegtem mikor a hideg kirázott, majd párat köhögve pillantottam az asztalnál lévőkre. Volt aki már ebből a harmadikat, negyediket itta, s én alig tudtam az elsőt is feldolgozni. - Ezt arra, hogy nem haltál bele. - szólalt fel Jeon, mire még egy bűzös italt elém nyomva nevetett fel. Szemöldökeim összehúzva vettem azt kezembe, s húztam le egyből. Ezt már sokkal jobban bírta a szervezetem, addig amíg ebből nem kaptam még vagy ötöt.

Nem tudom mennyit ihattam aznap este, viszont csak annyira emlékszem belőle, hogy ágyamba befeküdve löktem le magamról a nadrágom, s szaggattam le magamról úgy szint az ingemet is.
Eszméletlen fejfájással keltem másnap, majd nagy nehezen lebattyogva konyhába ültem le a pulthoz. - Jó reggelt. - köszöntött anyuka egy nagy mosollyal, mire egyet nyöszörögve bólintottam. Jó kedvét nem bírtam nem észrevenni, így a fájdalom csillapító után amit mielőtt bevettem, anyuka készített ki, s pillantottam rá.

- Mi ez a jó kedv? - kérdeztem rá, hiszen nem úgy viselkedik mint a többi anyuka akiknek a beteg gyerekük éppen a piától bűzlik, vagy szakad szét a fejük egy át ivott éjszaka után.

- Meghívtam a barátodat holnap vacsira köszönet képpen amiért haza hozott hajnalban. - húzta nagyobb mosolyra a száját miközben letette elém a kávémat. Mivel nincsenek sok barátaim, így egyből Jiminre gondoltam, viszont az nem lehet, hiszen nem volt ott, sőt még a városban sem, hiszen haza utazott a nagymamájához hétvégére. - Azt hiszem Jungkook a neve. - gondolkodott el anyuka, mire szemeim felcsillantak nevét meghallva. - Megkértem aludjon itt a vendégszobában, hiszen tényleg nagyon késő volt már, azt hiszem hajnali három, de Ő visszautasította. - biggyesztette le végül ajkait. - Ezért meghívtam vacsorára holnapra, nehezen viszont végül elfogadta a meghívást, Ő vitt fel este a szobádba is, már félig aludtál a karjaiba. - nevetett fel, mire csak érthetetlenül figyeltem rá. - Nagyon helyes, udvarias fiú. - bólogatott, majd hagyott ott egyedül gondolataimmal.

Szóval tegnap este én annyit ittam, hogy Jungkooknak kellett hazahoznia, s még holnapra meg is lett hívva vacsira köszönet képpen. Hirtelen a fejembe nyílalt a fájdalom, s fejem csak erősebben fogva sóhajtottam fel. Kávémat elfogyasztva indultam fel a fürdőbe, s gyorsan lezuhanyozva, hajat mosva feküdtem vissza az ágyamba. Persze nem maradhatott el Jiminnek a beszámolóm, miszerint holnap a kapitányunk vacsizni jön át, s az sem, hogy hazahozott. Ebben a legrosszabb az, hogy fogalmam sincs mit mondtam, vagy esetleg mit csináltam amíg részeg voltam. Válasza erre csak az volt, hogy szépen kinevetett, mire jól lecsesztem, hiszen mégis csak milyen kínos lehetett ez az egész nekem.

Mai napom azzal telt, hogy anyuka próbált engem kikúrálni, amíg én fejfájásommal, néhai hányásaimmal küzdöttem. - Soha többé nem iszok! - dőltem este az ágyamba egy nagy sóhajjal mikor már végre elmúlt a hányingerem, s fejfájásom is. Takarómat magamra terítve hunytam le a szemeimet, s aludtam el.
Remélem minden rendben lesz a holnapi vacsoránál.

2022.02.03.