Az úszócsapat | TaeKook ff.

4. -

Taehyung szemszögéből
____________________________________

Ahogy gondoltam másnap reggel én voltam az első az osztályteremben. Hihetetlen, hogy mindenki az utolsó öt percben vágódik be a terembe, mikor már a tanár is majdnem itt van.
Reggelem nehezen indult, hiszen hajnalban egy kisebb asztma rohamot kaptam, ami miatt anya ma nem is akart volna suliba engedni, ha nem mondom neki az úszást. Nem tudom mi lesz velem, hogyha az úszás sem fog segíteni a betegségemen, ez az utolsó esélyem. Nem mintha a legnagyobb tüdő betegségem lenne, viszont mégiscsak jobb lenne úgy élnem az életem, hogy egy kis futás után ne fulladjak majdnem meg.

A dupla matek teljesen lefárasztotta az agyamat, talán ezért is fogtam a fejemet mikor öltöztünk át tesire. Nagyon fáradt voltam, hiszen a rohamom után nem mertem visszaaludni hajnalban.

- Jól vagy? - jött oda hozzám Jimin, majd simított a vállamra. Elmosolyodtam, s megtörölgettem szemeimet. Nagyon jól esik, hogy a legjobb barátom mindig így törődik velem, sokat köszönhetek neki. Talán Ő az első aki észreveszi ha valami baj van.
- Persze, csak nagyon fáradt vagyok. Keveset aludtam az este. - bólogattam, majd elindultunk a tesi terem felé. Mivel hideg van, volt olyan kedves a tanár úr, hogy nem vitt ki minket. Nem egyszer fordult már elő olyan, hogy kivitt minket a mínusz fokokba.
- Öt kör futás mindenkinek! Taehyung te megállhatsz ha nem érzed jól magad. - zsebemben már az inhalátorom ott díszelgett, mégis meg akartam mutatni mindenkinek, hogy nem vagyok én olyan gyámoltalan, hogy öt kört ne tudnék lefutni a nagy pályán. Futottam többet is mikor a fogyókúrámat csináltam. Mondjuk nem direktből, hanem a kórházakból ahova anyu vitt mindig.
Szépen lassan elkezdtem futni, majd gyorsítgattam minden kör után. A harmadiknál elkezdett a tüdőm sípolni, viszont nem álltam meg. Mindig leszólnak amiért nekem megkegyelmez a tanár, mindig én vagyok a kis kedvenc vagy nevezzem akárminek. Elővettem az inhalátorom, majd szívtam belőle kettőt és eltettem. Jimin már az oldalamnál futott, hiszen tudja jól, hogy háromnál többet sosem tudtam eddig.
- Taehyung! Már piros az arcod, kérlek állj meg. - fogott a csuklómra, viszont én csak futottam tovább. Már a negyedik körnél tartottam, még egy kör és végre nem fogom magam olyan nyominak érezni aki még csak futni sem tud.
Ám a kör felénél beszorult a levegő a tüdőmbe, hiszen nem egyenletesen vettem. Szúrt, égetett belülről, ami miatt meg kellett állnom. Rögtön köhögő roham jött rám, akárhogy próbáltam az inhalátoromból szívni, ugyan úgy köhögtem és szúrt a tüdőm.
Valahogy a lábaim is felmondták a szolgálatot, így leültem a tornaterem végébe, s nekitámasztottam a fejemet a falnak. Persze az osztály nagy része csak nevetett rajtam, míg a tanár és Jimin odafutva beszéltek hozzám. Igazából nem hallottam, hogy mit, vagyis nem tudtam figyelni.

Hirtelen ragadott csuklón Jimin, és óvatosan felsegítve vitt be az öltözőbe ahol is a mosdóban megmostam az arcom.
- Mondtam, hogy állj meg te idióta! - emelte fel a hangját a szőkeség mellettem, mire egy nagyot sóhajtva úgy éreztem, hogy kezdem visszanyerni teljesen a lélegzetvételeim.
- Jimin, te ezt sosem fogod megérteni. - ráztam meg a fejemet. - Tudod mennyire megalázó, hogy sose tudom azt csinálni mint ti? Eddig a súlyom miatt csesztettek a többiek, most meg a hülye inhalátoromért! - dobtam el azt jó messzire, s valahogy abban a pillanatban a holléte se érdekelt engem. - Sose fogják elfogadni azt, hogy nem mindenki sportember mint ők! - mutogattam a terem felé miközben leültem a padra.
- Miért foglalkozol velük? Tae, el fogsz kezdeni úszni, onnantól pedig mindig egyre, s egyre erősebb leszel te is és a tüdőd is! - bökdöste a mellkasom, mire hátradőltem. Ebben viszont igaza van. Nem várhatom el, hogy többet tegyek mint amennyit birok.

A nap többi részében csak a lebaszást kaptam az összes tanártól, és Jimintől is. Valahogy az a kicsi kedvem is elment az úszástól ami volt, viszont ha már megígértem a feketeségnek, hogy vele fogok edzeni nem hagyhatom ki már az első alkalmat. Így újra az öltözőben találva magamat vettem át az úszó felszerelésem, s utoljára belenézve a tükörbe mentem be a medencéhez. Fehér bőrömön látszott, hogy tél van, nem mintha nyáron sokat napoznék. Viszont nem voltam hajlandó levenni magamról a trikót amit az úszónadrághoz vettem, ahhoz túlságosan szégyellem még a testemet.