Az úszócsapat | TaeKook ff.

1. -

Taehyung szemszöge
_________________________________

Tényleg muszáj ezt nekem? Semmi kedvem sincs lebaszást kapni azért, mert semmit nem tudok az úszásról. Ahogy meg hallottam a többi évfolyamból, az úszók igazán bunkó, szemét emberek. Csak magukkal törődnek, s képesek az emberek érzéseibe beletaposni úgy ahogy csak tudnak. Néha márcsak azt tudom kívánni, hogy bárcsak ne múlna el az asztmarohamom, fulladnék meg. Félreértés ne essék, az életkörülményem amelyiket édesanyám nyújt, felbecsülhetetlen, s sokak szeretnének úgy élni mint én. Viszont a magány lassan felemészt engem. Egyedül Jimin van nekem, aki is lassan ott fog engem hagyni a kiszemeltje miatt. Nagyon jól megvannak, s nem szeretnék belerondítani a dolgukba. Édesanyám nagyon sokat dolgozik, alig látom itthon. Van amikor üzleti útra kell mennie, akkor meg napokig egyedül vagyok.

- Kim Taehyung. - hallottam meg a nevemet ami teljesen kizökkentett a gondolkodásomból. Felpillantottam a könyvemből, majd a tanárra szegeztem a figyelmem, s felnyújtottam a kezem ittlétemet jelezve. Földrajz óránk volt. Sosem voltam jó ebből a tantárgyból. Nagyon rossz a vizuális memóriám, így sajnos a térképet is nagyon nehezen tudom megjegyezni. Jegyeimet tekintve nem vagyok rossz tanuló, sőt, szoktam embereket korrepetálni ha kell egy kis plusz zsebpénz.

Utolsó órám is hamar eltelt, így márcsak az maradt hátra, hogy lemenjek az uszodába, s várjak két lyukas órát. Ilyenkor nem megyek már inkább haza, mivel fél óra hazafele gyalog, arra meg a kis időre nem megyek haza. Így úgy döntöttem, hogy ezt az időt hasznosan töltöm, s körbejárom az uszodát. Bemenni a vízbe nem mertem egyedül, mert ki tudja lehet belefulladok. Cipőmet levettem, majd pedig felhúztam magamra a csodálatos papucsomat, s azzal indultam be a medence részhez. Mikor beértem legnagyobb meglepetésemre már volt ott egy úszó, viszont nem szenteltem neki nagyobb figyelmet, biztosan csak előkészül az edzésre. Az uszodában nagyon meleg volt, így pulcsimat lehúzva magamról tettem le a padra, s úgy ültem le oda, majd kezdtem el figyelni az úszó mozgását. Biztosan nagyon régóta űzi ezt a sportot, gyorsaságából, ügyességéből ítélve.

Hirtelen állt meg a felém néző létránál, s vette le úszó szemüvegét. Csak kicsit oldalra döntöttem a fejem, s úgy figyeltem tovább. Lehet hülyének fognak nézni, viszont nemhogy úszni nem úsztam, még úszót sem láttam élőben, csak tévében. Szemüvegét letette maga mellé, majd egy gyors mozdulattal ugrott ki a medencéből, s rázta meg a haját. - Csak nézel engem vagy úszni is fogsz? - hallottam meg rideg, mély hangját miközben az egyik törölközőjét vállára dobta. Magas volt, fekete hajú, s izmos testű. Mondjuk nem lepődök meg, hiszen távokból is nagyon sokat ment. Zavarodottságomat sajnos nem tudtam magam alá rejteni, csak felkeltem a padomról, s hajoltam meg előtte.

- Kim Taehyung vagyok, most iratkoztam be úszásra. - mondtam, majd hajolásból felkelve húztam el a szám, s néztem a mellettem lévőre.
Nemhogy meghajolni, köszönni sem köszönt nekem, udvariatlan! Korát nem tudtam volna megtippelni, baba arca volt, viszont mégis olyan teste, hogy egy húszasnak simán tippelném. - Félreértések elkerülése érdekében, 18 éves vagyok. - közöltem. Szokásom előre elmondani a koromat, hiszen két évet vissza kellett maradnom még óvodában az asztmám miatt.

- Jeon Jeongguk, úszócsapat kapitánya. - intett nekem egyet, majd elindult az öltözők felé. Azt sem tudtam meg, hogy akkor most melyikünk az idősebb.. Tud egyáltalán többet mondani mint ez? Nem hiszem. Komolyan ilyen bunkó ember lesz a kapitány?! Hogy bírják egyáltalán elviselni ezt az önelégült képet az úszók. Biztos nagyon sokat dolgoztatja őket, arról nem is beszélve, hogy már ennyi idővel hamarabb itt van. Ezek szerint minden héten két órát a kapitánnyal kell töltenem mielőtt elkezdődne a rendes edzés? - Nem öltözöl át Hyung? - hallottam meg újra a hangot, mire felé pillantva megráztam a fejem. Lehet kicsit túlságosan előítéletes voltam, akár túlgondoló, de ez vagyok én. Egy köszönésből már életmódot tudok levezetni az adott emberről, s gyakran van az, hogy ez be is jön.

- Csak másfél óra múlva kezdődik az edzés, addig is inkább így maradnék. - küldtem felé egy mosolyt, mire csak vállat rántva újra elveszett az öltözök közt. Talán én lennék túl kedves? Vagy lehet csak rossz napja van, hiszen nem mindenkinek lehet szép napja minden nap. Az uszodát tekintve elég nagy ahhoz képest, hogy a sulinak a melléképületében van. Nagyon sokáig volt ez miatt balhé, hiszen először focipályát akartak ide építeni, viszont aztán valahogy meggondolta magát az igazgató, s uszoda lett belőle.

Ez az egy óra hamar eltelt, s lassan már a többi úszó is elkezdett az öltözőbe sorakozni. Itt volt az a pillanat mikor nekem is erőt kellett magamban vennem, s elindulnom az öltözők felé.
Először nagyon szorongtam, s a pólómat is alig mertem levenni, viszont mikor már többen köszöntek nekem, s bemutatkoztak, majd küldtek felém egy bíztató mosolyt sokkal bátrabb lettem. Így a ruhámat átvéve fogtam meg egy törölközőt, s mentem vissza a medencéhez a többiekkel együtt. Sorba álltunk, majd úgy vártuk, hogy az edző megérkezzen.
Mikor ez megtörtént egyszerre hajoltunk meg, s köszöntöttük a tanár urat.

Edzés első felében többiek távot úsztak, amíg én az úszótudásomról beszéltem edzőmmel - ami persze nincs is - .

- Én tudok neki ebben segíteni! - szólalt meg az egyik úszó miközben rohant oda hozzánk. Nem tudom hogyan hallotta meg miről beszélgetünk, viszont nem is igazán izgatott abban a másodpercben.
Mikor meséltem az idősebbnek arról, hogy edzés előtt van két lyukas órám, egyből felcsillant szemekkel kezdte el nekem keresni a "tökéletes" tanárt aki megtanítana engem úszni. - Han Seojun vagyok, harmadik éve úszóm itt, Hyung. - hajolt meg előttem, majd a kedves gesztust viszonozva hajoltam meg én is. - Szívesen leszek a tanárod abban a két órában, s legalább megúszom az utolsó kettő órám. - kacsintott rám a végén, mire halkan felkuncogva ráztam meg a fejem. Sokkal kedvesebb mint gondoltam volna, asszem már öltözőben is egyszer összemosolyodtunk.

- Szuper! - csapta össze a kezét az edző, majd fordult a többiek felé, s kezdte el rendesen tartani az edzést. Mivel semmi tapasztalatom sincs, így a padon ülve figyeltem ahogyan úsznak a medencében. Sok úszás típust tanulhattam meg, köztük volt a pillangó úszás, s a gyors úszás is. Kíváncsi leszek, hogy ez gyakorlatban nekem mennyire fog menni, eddig még csak a vízen sem tudok fent maradni, nemhogy úszni tudjak.

Mikor egy gyors szünetre ért a sor, felkeltem a helyemről, majd odabattyogtam Seojun mellé, s elkezdtünk beszélgetni. Elmesélte nekem hogyan vált úszóvá, vagy mi miatt választotta ezt a sportot. - Régi barátom. - jött egy jóval magasabb fiú el mellette, s ment neki vállal. - Látom jóba lettél az új fiúval. - biccentett felém Jeongguk, majd akaratlanul szemeim az éppen szájfalának egyfolytában nyomódó nyelvére pillantottam. Gondolom ez a szokás olyan, mint nekem a kezem folyamatos karmolása. - Mondjuk elég nyomoréknak tűnik, még úszni sem tud. - nevetett fel, majd hagyott ott minket. Ajkaim egyből legörbültek, s a fejemet is lehajtottam.

- Ne aggódj, Jeon mindig ilyen, hidd el se perc alatt meg fog végül kedvelni. - küldött egy bíztató mosolyt felém Seojun, majd veregette meg a vállamat. Nem is igazán az zavart ebben, hogy igaza volt, hanem az, hogy még meg sem próbálna segíteni abban, hogy ne legyek ilyen "nyomorék". Persze nem mindenki lehet olyan kedves mint Seojun ebben a csapatban. Valahogy sokkal másabbnak tűnnek kívülről, mint a hallottaktól.

- Péntek van! Ami azt jelenti, hogy ma iszunk az utca végi kocsmában. - kiabált fel az egyik úszó, majd pillantott rám. - Te is meg vagy hívva újfiú. - mosolyodott rám majd folytatta a beszédét.
Kicsit meglepődtem, hogy elhívtak, viszont így könnyebb is lesz őket megismerni, s hátha Jeongguk felé is tudok egy kis pozitív intőt is küldeni magamról.

2021.12.10.