A habtest

Olyan vonzó...

Péter szemszöge

Leparkoltam a kocsikámat majd elindultam a csodás sárga rémálom felé (az iskola felé) mindenfelé idióta,degenerált diákokat láttam...szégyen

- Jó reggelt tanár úr! -köszönt nekem egy 6.-os diák

- Neked is -morogtam a már betanult válaszom

Majd amilyen gyorsan csak lehetet fellépkedtem a tanári szobába,bírtam a biztonsági kódot az ajtó mellet amely kattanással jelezte,hogy bemehetek

- Jó reggelt Péter! -köszönt nekem Enikő és már ki is viharzott a teremből,lepakoltam a táskám,leültem a kis fa székembe és hátrahajtott fejjel,becsukott szemmel vártam a megváltást...majd ki nyílt az ajtó s Zoli lépett be rajta...

Zoli szemszöge

Kiszálltam a Merci kocsikámból és elindultam az iskola felé,mielőtt a tanáriba mentem volna bekukkantottam az osztályomba a drága 7 A-ba,a szokásos katasztrófa volt. Egyik oldalról üvöltözés,viháncolás míg a másikról káromkodás - szokásos szeptember 1

- Jó reggelt mindenkinek,le lehet nyugodni! - emeltem fel a hangomat,mire mindenki rám nézett,elégedetten néztem körbe majd elhagytam a termet, természetesen miután egyből átléptem a küszöböt megint elkezdtek ordítani,így elraktároztam magamba,hogy oké idén is megvannak. A tanári szoba mellett beírtam a kódot majd beléptem,egyből megpillantottam Pétert...nagyon szexi volt,a tarkója mögött összekulcsolta a kezét s úgy nézett rám. Pár illanatig szemeztünk de Mária nekem ütközött így reflexből elkaptam a tekintetem az övéről (sajnos)

- Jaj ne haragudj Zoli! -kért bocsánatot a nő

- Ugyan semmi baj -legyintettem,s azzal el is hagyta a szobát

leültem az asztalomra de azt vettem észre,hogy a szívem eszméletlen tempót diktál... Ránéztem Péterre aki éppen kávét öntött magának,először a háta minden egyes izomzatát mértem végig a szememmel majd a tekintélyem lecsusszant formás fenekére,"úgy rá markolnék" gondoltam magamba...várjunk...miket beszélek? Ő a munkatársam... a gondolataimból ő szakított ki

- Jó reggelt Zoli! Hoztam neked kávét,gondoltam jól fog esni -nézett le rám mosolyogva. Ahogy kiejtette a nevemet..."Zoli" s azok a gyönyörű kék szemei,na meg az a mosoly...jó oké! elég ezekből a gondolatokból Zoli! - parancsoltam magamba magamnak

- Köszönöm szépen -nyúltam érte mosolyogva de ahogy vettem el tőle a kezeink lágyan,lassan,épphogy összeértek... Felnéztem Péterre,alsó ajkát finomat beharapta és úgy nézett rám... Éreztem,hogy ott lent egyre jobban feszül a naci s ennyi kellett nekem pontosan,hogy elveszítsem az agyamat (soha nem volt túl jó az önuralmam) valamint láttam rajta,hogy ő is hasonlóan van ezzel így leraktam a kávét az asztalra,Péterre kacsintottam és ő értve a célzásomat előre ment én meg utána...