A habtest

bent? bent!

Péter szemszöge:

- Há te István? Mit csinálsz itt két diáklánnyal? -kérdeztem gyanakvóan
- Ja hát mi csak...mi csak korrepetálásra jöttünk -próbalta megmagyarázni de én átláttam rajta - És ti? -kérdezett egyből vissza
- mi is csak a korrepetálásokat beszéljük át -kamuztam
- Hát akkor menjünk be -imdult el István az iskola felé,az egyik lány haja picit hosszabb,szőke volt,szép kék szeme a másiknak rövid barna haja. Mind ketten 6.-osok voltak,és tudtam,hogy nem korrepetálás miatt...

                               ...

- Szóval váljuk el,költözzünk össze és éljünk boldogan! Benne vagy? -kérdeztem Elektől mikor már ott voltunk az angol terembe
- Igen,sokkak boldogabb vagyok veled és még soha nem éreztem így -mosolygott szeliden mire szorosan magamhoz húztam és megöleltem
- szeretlek Zoli
- Szeretlek Péter
Ezután elengedtem és elkezdtünk lakásokat nézni...lehet túl korai de biztosak vagyunk benne
- Felhívom az asszonyt és elmondom neki,oké? -a válaszát meg sem várva kimentem a folyosóra de mielőtt hívhattam vólna valami fura dologra letten figyelmes...halk nyögések.
- Zoli! -szóltam be a terembe mire felém fordult - gyere! -szólam neki majd felpattank és követett
- Mi a kaki? -kérdezte ő is mire ő is meghallotta...
Elindultunk a tanári felé, az ajtó előtt egymásra pillantottunk és szemkontaktussal megbeszéltük,hogy én nyitok be
3...
2...
1..
És benyitottam...

Elnétést,hogy ilyen rövid lett...a következő rész hosszabb lesz...és szaftosabb...innen is köszi a részvétet Noel<33