A habtest

Mi lesz itt?!

December van... A két férfit egyre jobban nyomasztja a köztük lévő kapcsolat...A tudat,hogy van családjuk...gyerekeik...de közben szerelmesek a másikba,közeleg a téli szünet,szorosan fogy az idő.

Péter szemszöge:

Mindennél jobban szeretem Zolit,annyira,hogy a napokban azon gondolkodtam,hogy megbeszélem vele,hogy mi legyen és ha kell el is hagyok mindenkit csak ő maradjon!

Így határozottan megcsengettem a kicsikém vasárnap délután

*kicsöng*

- Szia Zoli! -köszöntöm

- Peti! Minden oké? -kérdezi

- Persze,de nem tudnánk valahol beszélni? 

- De persze! Az iskola előtt?

- Tökéletes!

Ez után le is tettük és egyből nekiálltam a szupcsi mupcsi outfittem kiválasztására. Felvettem egy kék pólót kék farmerral és egy fekete cipővel,és neki csaptam az útnak...

Zoli szemszöge:

Peti hívása kissé váratlanul ért viszont nem haboztam! Felkaptam a legszexszibb ingem és farmerom majd egy igényes cipellőt,bepattantam a Mercimbe (mert ugye ilyen kurva jól keresek) és mentem Petyuhoz. 

Sejtettem,hogy miről akar beszélni...már csak abban bíztam,hogy ugyanazon a véleményen van mint én...ugyanis és mindent és mindenkit feltennék érte!

Miután kipattantam luxi muxi verdámból gyors léptekkel mentem az iskola felé,amint megláttam Pétert a hasamba pillangók lettek,a pulzusomaz egekbe ment és elkezdtem szaladni felé majd az ölébe kapott és úgy csókolóztunk majdnem 1 percig. Leültünk az egyik padra és hát bele csaptunk a lecsóba...

Péter szemszöge:

- Szóval nem tudom te,hogy vagy vele de én Zoli már nem bírom. Nem tudok az asszony szemébe nézni úgy,hogy ne rád gondolnék,nem rád vágynék! Én szeretlek! Úgy,hogy én azt mondom,hogy váljunk el az asszonyoktól és éljünk mi együtt boldogan! -mondtam ki mindent ami eddig nyomta sötét lelkem

- Petyuska...Én....én ugyanezt gondolom -mosolygott rám vidáman életem szerelme

- Tényleg? 

- Tényleg. Éljünk együtt mi boldogan! -tette a kezét a kezemre mire nagy boldogságomba szorosan magamhoz húztam és megcsókoltam

A gyönyörű pillanatból léptek hangjai szakítottak ki... Az utca végén megláttuk Istvánt ahogy 1-1 oldalán két lány sétál felénk...diákok...

URISTEEEN! Mik lesznek itt uwu