Nothing Else Matters | Minsung

N.E.M. - 3. rész : Az iskolában

Iskola, melyhez minden diák undort fűz. Egy olyan hely ahol tanulni kéne de senki se csinálja azt, mindenkinek az a lényeg legyen szerelmi kapcsolata vagy népszerű legyen.

De nekem inkább tanulásra kell koncentrálni és ebben a barátaim szoktak segítség lenni. Most is éppen őket várom az iskola előtt.

Amint megérkeztek egyből jobb kedvem lett.

- Jó reggelt! -ölelt át Min, imád ölelgetni engem.

- Helló Jisung. -jelenik meg pimasz fejjel Felix és pont azt a nevét mondja amit iszonyat utálok.

- Neked is Yongbok. -vágok vissza majd nevetve átöleljük egymást.

- Jó reggelt hyungok! -szaladt ide hozzánk vidáman a kis maknae Inie.

- Neked is. -mondtuk másodpercre pontosan.

Erre mindenki el nevette magát de nem tartott sokáig hisz hallottunk valamit a Földnek csalódni. Egy kisebb földrengés volt aztán néma csend.

Megijedt mindenki, én is, nem tagadom.

Ám, ami az érdekes volt, az iskolába csapódott bele, vagyis az udvarba. A távolban észrevettem valamit a földön feküdni így oda siettem. Egy gödör volt ott, Belle egy nagy kő és mellette egy aprócska nyuszival... Szegény nyuszi. Lehet baja van.

Már másztam volna le amikor megragadta egyik barátom a kezem.

- Han, ne. -nézett aggódva rám Lix.

- De az a nyuszi lehet megsérült. Nem fogom otthagyni, haza viszem nap végén, adott meg nálam lesz. -mondtam majd leszedtem magamról barátom kezét.

- Jó de legyél óvatos. -egyből aggódik, tipikus.

Le másztam a lyukba majd a kezembe vettem az eszméletlen kis nyuszit, ami mellesleg meg van sérülve. A kisállattal a kezemben másztam ki.

- Szegény... -szólalt meg Jeongin halkan. Inie érzékeny szóval ez neki most egy világ összeomlása.

- Majd haza viszem ha vége van a sulinak. -mondtam majd elindultam a hatalmas épület felé.

Belépve az ajtón rengeteg diák nézett meg a nyuszi miatt, de egyáltalán nem érdekel. Egyenesen a teremig mentem, bent meg a helyemre ültem. A nyuszit óvatosan a padomra fektettem. Az első órán kapásból rákérdezett a tanár mi ez, mire en azt feleltem egy nyuszi. Az ezt követő órákon csak ránézett a tanár az asztalomra és nem foglalkoztak vele.

Ebéd szünetben azonban nem mentem el enni, nem hagyom itt a nyuszit.

- Biztos nem jössz enni Han? -kérdezte Min, mielőtt kimentek volna a teremből.

- Biztos, elviszem a nővérhez és kérek Betadine-t a nyuszi lábához, le kell fertőtleníteni. -mondom majd el is indulok.

Haladva a folyosón megint meg bámultak, de nem érdekelt.

Odaérve a nővérhez megálltam az ajtó előtt és kopogtam fel kézzel... Mondjuk nem is kettővel kell.

Annyeong!

Bele is kezdtem most már ténylegesen a történet kialakításába. Annyira csak nem lehet unalmas, remélem.

Ha tetszik akkor kérlek jelezzétek komment formájában, hogy tudjam hozzak-e további részeket.

Mindenkinek további szép napot és jó olvasást.
Na puszi ☺☺