Amikor azt mondom magányos vagyok, azt nem úgy értem, hogy magányos vagyok és kell mellém valaki, magányos vagyok és nem bírom tovább egyedül. Nem.
Magányos vagyok, a testem egy mély gödör amin ha leereszkedne valaki, egy egyre szűkülő úton eljutna a legmélyebb pontjára, ahol a nyomasztó hangulat beleépülne a csontjaiba és még mielőtt ordítani tudna a fájdalomtól, hirtelen megnémulna és vérbe fagyva várná azt, aki kimenekíti.
Magányos vagyok, beleszorultam egy cipősdobozba, érzem ahogy a testemhez súrlódik a fala, érzem ahogy sebet ejt, érzem ahogy lassan lehámlik rólam a bőr, érzem ahogy szépen nyomom össze magam, hogy elférjek,de hiába hiszen közben porrá izzadok, érzem ahogy felkap a tavaszi szellő, és hirtelen mindenhol ott vagyok.
