Az introvertált Kenma x Reader [Befejezett✔️]

#7

A kajálás után egymást követően elmentünk fürdeni és megvártuk a másikat a szobámba. A lány az egyik hosszú pólóm vette fel pizsama gyanánt. Elővette a táskájából a laptopját és megkérdezte, hogy nézzünk-e valami filmet. Én persz egy igennel válaszoltam és lefeküdtünk egymás mellé az ágyba. (Név)-chan az ölébe vette a gépet és bekapcsoltam valami sorozatot. Körülbelül este tizenegy óra lehetett amikor már csak egy óra maradt a filmből. A lány fáradt szemekkel a vállamra hanyatlott és a karomat fogva elnyomta az álom. Nem akartam felébreszteni, nehogy felriadjon ezért csak némán a paradicsomnak tűnő pofámmal bámultam magam elé míg engem is el nem ringatott a sorozat morajlása. 

(Név) sz. sz. (szemszöge):

Reggel arra ébredtem, hogy neki ment egy galamb az ablaknak. Igen, egy galamb. Nagyot koppant, majd elhallgatott. Amint kinyitottam a szemem egyből Kenma pólóját véltem felfedezni. Összekuporodva feküdtem az ágyon paradicsom piros fejjel. És, hogy miért? Azért, mert Kozume alvás közben átkarolt és magához szorított. Nem mertem megmozdulni, nehogy végett vessek ennek a pillanatnak. Lehet, hogy én így gondoltam viszont az ébresztő teljesen, máshogy cselekedett. Teli erőből elkezdett bömbölni én meg nem győztem kikapcsolni. Egy hirtelen mozdulattal kinyújtottam a kezem az éjjeliszekrény felé, hogy kinyomjam. Már csak egy kicsi kellett volna, de Kenma felnyöszörgött.

- Ne menj még... - suttogta.

Valószínüleg nem volt tudatánál, de ez nem állíthatott meg. Egy határozott mozdulattal inaktívvá tettem az ébresztőt és visszafeküdtem Kozume mellé. Abban a pillanatban annyira sok gondolat dúlt bennem, hogy nem lehetne az összeset felsorolni. Komolyan amellett a fiú mellett fekszem akit teljes szívből szeretek? Komolyan az ő pólójában alszom? Komolyan azt mondta nekem, hogy ne menjek el? Vajon most is paradicsom piros vagyok? Már megint pillangók repdesnek a hasamban? Az elmélkedés végett vetve egy mély levegőt vettem és becsuktam a szemem. Kis idő múlva kinyitottam, hogy felébredt-e már a fiú. A tekintetemmel legalább tízszer  végigmértem a helyzetet, de mindig ugyan oda jutottam. Kenma szájára. Mikor lettem ennyire horny? Míg ezen gondolkodtam Kozume is felébredt.

(Szóval emberek ezt körülbeül a mostani irományom után 3 héttel írom ezért nem nagyon vágom, hogy hogyan kezdjek hozzá :( Egy kis időt skippelni fogok, hogy érthetőbb legyen a story. A 8. fejeztet tervezem kissé érdekessé tenni. Remélem tetszeni fog. Sőt! Az utolsó fejezetből kettő fajta lesz amit majd választhattok. Magyarul a kettő opció között választhattok és az lesz a kapcsolatotok eredménye. Na megyek vissza írni bye bye!)

Pár nappal később, a bál napján:

(Még mindig (Név)-chan szemszöge)

Ma reggel már a saját ágyamba ébredtem. Szerencsére a suliban kijelentették, hogy később kell bejönni ezért nem kellett olyan korán kelnem. Olyan 8:00 körül felébredtem és lassan, komótosan elkezdtem készülődni. Nem voltam az a nagy ruha válogatós típus ezért gyorsan felakaptam egy ruhát ami kezembe akadt (persze ilyen ünneplő vagy báli ruha vagy mi a neve). Szerencsére a szoknyája rövid volt ezért nem akadt bele semmibe. Bepakoltam a táskám és odavonultam az ablakhoz. A függönyt egy mozdulattal a párkányra (belső párlány) könyökölve kinéztem az ablakon. Persze szerencsémre esett az eső ezért muszáj volt esernyő hoznom magammal. Az ég beborult szürkés árnyalatott vetett amely nem volt túlságosan bíztató (wow milyen költői). Lementem a lépcsőn, leakaztottam a kabátomat a fogasról és az asztalról elvettem egy összecsukhatós esernyőt. Kinyitottam az ajtót és az ernyőt kinyitva kiléptem az utcára. Kicsit sietősre vettem a dolgot ezért hamarabb beértem a suliba a kelleténél. Az iskola előtt pár diák szálingózott szebbnél szebb báli ruhákban. Amint közelebb kerültem a kapuhoz megláttam Kuroo-t csövezni az ajtó mellett. Látszólag várt valakire. Próbáltam minél észrevehetetlenebben elhaladni mellette, de nem sikerült.

- Hey (Név)-chan, rég láttalak!

- Haha, persze. Amúgy kire vársz, megtaláltad te is az igazit? - kérdeztem véletlen az is szót kiejtve. A gáz helyzettől menekülve beröppentem az ajtón, hogy nehogy meghalljam Kuroo válaszát.

Pár órával később, a "kikiáltó" kezdése előtt:

Kiváncsi voltam, hogy el fogja-e kiáltani magát valaki. Körülnéztem hátha meglátok valaki ismerőst a közelben. Kenmát épp, hogy bejönni láttam, azóta sehol se találtam.

ITT VAN A VÁLASZTÁS LEHETŐSÉG!!!

A) Felmész a lépcsőn és megkeresed Kenmát

B) Ott maradsz a tömegben és vársz hogy ki fog felmenni a tetőre